Elhunytakra emlékezünk rovatunkban jöjjön Kuzma Julianna: Utolsó kézfogás költeménye.
Kuzma Julianna: Utolsó kézfogás
Mint hatalmas nyír az út szélén,
gyökerét rágja a betegség,
s levélként hullik élete szét.
Úgy állsz előttem!
Megtört tested töretlen hittel
küzdött az átkos betegséggel,
míg a kín percenként feszített
keresztre téged!
Karcsú ujjad mienkre fontad,
néztük halvány, kedves arcodat,
szemünk minden apró ráncodat
szívünkbe véste!
Könny a szó, mi ajkadról gördült,
pár óra, és elmentél tőlünk,
kezed még kezünkön éreztük.
Érted szól imánk!
Tested pihen, örök lett álmod,
lelkedben béke és nyugalom,
a jó anyaföld örök otthonod.
Fáj, zokog a gyász!
Álmod már angyalok vigyázzák,
de itt élsz bennünk, ne búcsúzzál,
szívünk őrzi a halk suttogást,
s azt az utolsó kézfogást.
Édesapám!
