Ifi Magazin, 2000. januárjában interjút közölt Kovács Katival. Idézzünk ebből.
Ugorjunk vissza a múltba. Sebők János a Magya-Rock című könyvében többek között ezt írta rólad: „A hatvanas években egy páratlan tehetség elkótyavetyélte annak a lehetőségét, hogy az első magyar világsztár legyen!“ Mit szólsz ehhez az állításhoz?
– Ez így igaz. Abban az időben, ha az ember itthon maradt Magyarországon, sosem lehetett világsztár. Ma már van rá a lehetőség, de a határok nyitottsága miatt kisebb az érdeklődés, és a könnyűzenei piac is nagyon elüzletesedett. Akkor könnyebb volt kiugrani, mert kuriózumnak számított, ha valaki a vasfüggöny mögül kerül ki…
Tehát hol kótyavetyélted el?
– Az útlevéllel. Meghívásom volt például egy hamburgi dzsesszklubba Ella Fitzeralddal énekelni, de ugyanakkor Balatonlellére is. Nem kaptam útlevelet, azt mondták, hogy az utóbbi fontosabb…
… de azért biztos akadt volna rá lehetőséged, hogy ha akarsz, kinn maradhass. Tehát kellett, hogy valami otthon tartson?
– Így van, ezek voltak a család, a barátok, a kapcsolatok. Ezeket a kötődéseket nem akartam felszámolni.
