in

Nagy színész: Törőcsik Mari

Nagy színész rovatunkban Törőcsik Mari munkássága előtt tisztelgünk.

Volt egy színészgeneráció, amelynek egy-egy egyénisége és szerepe egybeforrott a korszellemmel. Talán ennek a generációnak az utolsó tagja Törőcsik Mari.  Arcai és vele szerepeinek mélységei hatalmas ívet írnak le a Körhinta (1955) Pataki Marijának ártatlan mosolyától az Így, ahogy vagytok (2010) tiszteletre méltó „keresztanyjáig”.

Akkor lépett színre ártatlanságával, amikor a diktatúra szorítása enyhülni kezdett (Nagy Imre első miniszterelnöksége, a TSZ-ből való kilépés lehetősége). Reformok voltak a politikában, a társadalomban, és Fábri Zoltán rendezésével, Hegyi Barnabás kamerakezelésével a filmművészetben is. Fábri kézjegyének fontos eleme volt Törőcsik karaktere. A Körhintaforgatásakor 19 éves főiskolai hallgató a Heves megyei Pélyből jött, szülei falusi értelmiségiek voltak. Először zeneiskolába járt, majd kalandos úton jutott el a Színművészeti Főiskolára. A szerencse mellette állt, ugyanis elsőéves volt, amikor Fábri felfedezte. Ő ajánlotta, hogy eredeti Marianne nevét Marira rövidítse.A Körhinta 1956-ban került a vásznakra, s rögtön Cannes-ig repítette az ifjú színésznőt. Új színt hozott a magyar színészvilágba; a paraszti világból jövő, ártatlan, de az archaikus, igazságtalan értékeket megkérdőjelező nőalak jelképe lett. Az álmodozó ifjúság tükröződött vissza arcából, akit folyton felőröl a körülötte lévő világ.

Ezt használta ki Máriássy Félix: A külváros legendában (1957), Herskó János a Vasvirágban (1958), Fábri a kissé ügyetlen Édes Annában (1958), Bán FrigyesSzent Péter esernyőjében (1958) és Szemes Mihály a Kölyökben (1959). Mind-mind karakterszerepek: játékos ártatlanság, drámai választáskényszer vagy romantikus csitriség. A Törőcsik-mosoly védjegy lett, új ikon született Mészáros Ági „távozása” és Soós Imre tragikus halála után. De a színházban még nem sikeres, hiába szerződteti le a Nemzeti Színház, hiába ugrik be a disszidált Ferrari Violetta helyére a Tartuffe Marianne szerepébe, hiába játsza el a Peer Gyntben Solvejg szerepét, játéka merevnek és éretlennek bizonyul.

Szólj hozzá!

Farkas Bertalan: leírhatatlan érzés volt…

Nagy zenész: Presser Gábor