Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image

Minden, ami retro | 2016-12-03

Scroll to top

Top

“Nagyon sokat tanultam tőle.” – Józsa Imrére emlékezik Háda János

“Nagyon sokat tanultam tőle.” – Józsa Imrére emlékezik Háda János

Háda János emlékezett a tegnap elhunyt Józsa Imrére.

Józsa Imrét, a Jászai Mari-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is kitüntetett színművészt búcsúztatják színésztársai.

A számos emlékezetes film- és szinkronszerep mellett közel negyven esztendeje (1978 óta) volt a József Attila Színház társulatának tagja, 2011-es alapítása óta pedig oszlopos tagja volt az infokommunikációs akadálymentesítéssel játszó HADART Színháznak is.

Kollégája és barátja Háda János búcsúztatja a színművészt.

Háda János, színművész rendező, a HADART Színház alapító-vezetője, aki nemcsak a HADART Színházban, hanem a József Attila Színházban is évtizedekig kollégája és barátja volt, így emlékezett:

„Vannak kicsi óriások, akik nem arra törekszenek, hogy minél nagyobbá váljanak, csak teszik a dolgukat nagy óriásokat megszégyenítő módon, csodákat alkotnak estéről estére a színpadon örömet okozva, katarzist teremtve, vagy könnycseppeket csalva az emberek szemébe, ott akkor abban a pillanatban óriássá válnak. Akik részesei lehetnek ezeknek a pillanatoknak, soha nem felejtik el a nevét A SZÍNÉSZNEK.

Józsa Imre nevét rengetegen ismerik. Nem volt celeb, nem folyt a televíziókból, a filmvászonról is sokan csak a hangját ismerték, mégis tudtak róla és tisztelték a művészetét. Minden este belehalt a szerepbe, amit játszott. Több száz szerepbe bújt, és több százezer embernek okozott örömet. Bátran mondhatom őt a KIS NAGY EMBERNEK. Az én szememben ő egy színészóriás. Az igazi. Aki mikor már nem volt egészséges bevánszorgott az Oscar című előadásra, bevett egy fájdalomcsillapítót, beállt a takarásba, majd belépett a színpadra, fényt kapott, és két és fél órán át komédiázott, ezer fokon égve, táncolva fogadva a vastapsot a sikert, majd lehullott a függöny, és betegen hazasétált. Ezt nevezem én ÓRIÁSNAK.

25 éve ismerem. Nincs múlt idő bennem, hiszen még mindig ő a színészi példaképem. Mindig itt lesz, mintha bármikor felhívhatnám. Nem mindig voltunk jóban, de a mi kapcsolatunk így volt emberi. Mindig úgy köszönt: „Szia, kisgyerek!”. Nagyon sokat tanultam tőle. Alázatot, tökéletesre törekvést, és sok-sok színészi praktikát.

Nem búcsúzom, csak elköszönök egy időre. Sajnálom, hogy ez a földi társulat egy óriási művésszel szegényebb lett, de mostantól jelentősen erősíteni fogja az égi társulatot. Holnaptól ott van olvasópróbája.”

Józsa Imre, nyugodj békében!