Zorán: “Sok ósdi-modern bolondságot vártam”


A Metrósok cikk az Ország-Világban jelent meg, dátum: 1968. február 28. szerda.

Zoránra várok a Vidám Színpad folyosóján. Azt mondja a portás, három perc múlva jön, akkor ér véget a száma. A három perc kétszer is letelik, és a színpadra vezető ajtó még mindig zárva. Végre valaki kitaszítja, és jönnek a „Metrósok„: Zorán Sztevanovity, Dusán, az öccse, Veszelinov András, az ördöngös dobos, Schöck Ottó és Rédey Gábor.

A nézőtéren tovább hurráz, süvít, zsibong a ”Húszon innen, tízen túl„ közönsége. Közben befut a Televíziótól egy riporter, vele tart a rendező. Követi őket a világosító és az operatőr a felvevőgéppel. A Híradó számára készítenek felvételt. Benyomul egy autogram kérő kislány, de nyakon csípi a portás, és ”kész istencsapás ez a gyerek!„ felkiáltással viszi kifelé. Az előcsarnokba nyíló ajtót nyitva hagyta. A pénztárablakon bánatosan, félrecsúszva lóg a ”Minden jegy elkelt” tábla. A zaj elviselhetetlen.

Végre kezet fogok az együttes vezetőjével. Kissé megviseltnek látszik. Keresünk egy csöndesnek ígérkező sarkot, ahová nem jut el az autogramvadászok ostroma, a színpad zaja, és nem talál ránk az „ötödik fal” a televízió.

Azt hiszem az együttest nem kell olvasóinknak bemutatni. Ki ne tudná róluk, hogy név- és munkaadójuk a metró, vagyis a Földalatti Vasútépítő Vállalat. Hogy ez a világ egyetlen beat-együttese, amely nyugdíjas állásban pengeti gitárját 1960 óta.

– Akkor jött divatba a toprongy meg a nyíratlan üstök – emlékezik vissza a „régi„ időkre Zorán. – Odaálltunk a Rákóczi úti klub ajtajába. Jött néhány srác, akiknek azt mondtam, ”Sajnálom fiúk, de rossz a szereléstek. Ígérem, ha a jövő héten rendbe szeditek a tollaitokat, meg rendesen felöltöztök, kaptok belépőt!” Mert a jó hírünkre mindig jól vigyáztunk!

Az sem titok, hogy 1962-ben, az első „Ki mit tud?„-on tűntek fel. Tehát tulajdonképpen a televízió indította el őket a siker útján s ügyel arra ma is, hogy az érdeklődés állandó kísérőjük legyen. A rádióban is szünet nélkül szerepelnek. A magyar táncdalegyüttesek múlt évi ranglistáján a második helyre kerültek, s megkapták az ”Ezüst gitár”-díjat.

Zorán naponta hat órát alszik. Egy héten kétszer a színházi szereplés köti le. A többi napokon vidéken turnézik. Nemrégen Londonba hívták. A napi postája több kilóra rúg. A levélkihordó bosszankodik, mert a táskáját a két Sztevanovity fiú levele tömi meg. A házfelügyelőnél kiborítja a leveleket, s azokat a család neccben viszi fel az emeletre.

– Nem árulná el, mi a sikerük titka?

– Fiatalokhoz szólunk a fiatalok nyelvén, a fiatalokat érdeklő és érintő témákról.

Bizony dalaikban nem jut hely a szenvelgésnek. Nem a holdfényről, a napról, a csókokról énekelnek. Nem fogadkoznak eskü alatt, hogy ami van örökké tart. (Egyébként is, a szentimentális szerzők az idővel követik el a legnagyobb visszaélést.) Ők arról énekelnek, hogy nem csak gyémántért, aranyért érdemes élni és harcolni, meg arról, hogyan járt Bell, a részeges kutya. A dalról mindenki kitalálhatja, hogy nem csak Bellre gondolt, amikor írta.

– Kedvenc száma?
– A Viharvirág. Öt nap alatt elfogyott a lemeze. Ezen egyébként még három szám hallható, a Bell, a Feltámadtál és a Roppant kényes a helyzetem.

– Mivel mutatkozott be Londonban?
– Ezekkel. A Philips és a Pye hanglemezgyárak érdeklődéssel hallgatták.

– Nem volt szó újabb meghívásról?
– Tárgyaltunk egy hanglemezfelvételről. De erről még korai lenne beszélni.

– Elképzelhető, hogy felkerüljenek a külföldi együttesek ranglistájára?

– Ez a jövő zenéje!

– Gondolt már arra, hogy mi lesz, ha eljár a fejük felett a beat-kor?
– Nem félek az öregedéstől. Aki a zenét élethivatásként választotta, az mindenkor megtalálja azt a „hangot”, amellyel megtarthatja a közönséget.

– Melyik stílus áll az együtteshez közel, a harsány, vagy a „megfékezett”, lírikusabb hangvételű beat?

– Angliai tartózkodásom alkalmával sok együttessel találkoztam. Névtelenekkel és nagy nevekkel. Ringo Starral és John Lennon-nal, a Beatles együttes két tagjával. Meghallgattam a Traffic együttes teljes egyórás műsorát. Élveztem a Nirvána együttest. Azt tapasztaltam, hogy nincs ilyen vagy olyan beat-stílus. Minden együttes valami sajátosat akar nyújtani. Ma már nem is az ütem dominál, hanem a sajátosan érdekes hangszerelés. A közönség érdeklődését csak így tudják forrponton tartani. Ezt tartom a mi számunkra is a fejlődés útjának.

– Milyennek látta a londoni fiatalokat?
– Sok ósdi-modern bolondságot vártam. Ennek ellenére úgy láttam, mindenütt azok vannak többségben, akik normálisan öltözködnek. Azt hiszem a többség előbb vesz asztalt, széket, és csak azután kakukkos órát, rézmozsarat.

Lelkesen beszél terveikről, vágyaikról. Igen, a fejlődéshez jó felszerelés kell. A beat-zene nagy tömegeket vonz, de ideje lenne már újat nyújtani. Talán legközelebb, a stúdiófelvételnél alkalom nyílik arra, hogy új hangszerekkel bővüljön az együttes.

– Síppal, dobbal, nádihegedűvel – mondom tréfásan.

– Igen, valami új hanggal…
Kívánjuk, hogy tervük sikerüljön, és az elkövetkező számaik az eddigiekhez hasonlóan – nagy sikert hozzanak.

Watch Dragon ball super

A weboldal használatához el kell fogadnod, hogy cookie-kat helyezünk el a számítógépeden. Részletek

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. A cookie-k (sütik) apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésző beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "cookie" feliratú gombra kattintasz, elfogadod a sütik használatát.

Bezár