Jöjjön a 10 idézet rovatunk Vuk epizódja.
“Fogja meg Vahur! Elharapni a torkát a nyavalyásnak!” (Marci kakas, amikor Vahur Kagot, Vuk apját üldözi)”
“Elmentek, elmentek a simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! … Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! … Segítsetek Vuknak, a kis rókának!” (Vuk, a családja kiírtása után)
“- Buta vagyok én Karak? – Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.” (Vuk és Karak)
“Egy-két dolgot még meg kell tanulnod Vuk! A róka nappal alszik, erőt gyűjt a vadászathoz. Éjjel, a sötétben vadászik a mi fajtánk.” (Karak)
Leskelődünk, leskelődünk
“Leskelődünk, leskelődünk, kis vörös? Nem láttál még macskát, kicsikém? Hát akkor jól nézd meg a karmaimat külön is!” (Nyaó, a macska Vuknak)
“Karaknak, te fogatlan, vén kutya! Kopasszanak meg a nyűvek! A holló játsszon a szemetekkel! Beképzelt! Felkapaszkodott! Öntelt! Korlátolt! Szemtelen!” (Sut Karaknak)
“Felnőttél, Vuk, ez a nap is eljött. Nem lesz ezentúl róka, aki ne elismeréssel mondaná ki a nevedet. Most már a magad ura vagy!” (Karak Vuknak)
“E’tanáta, Pista bácsi” (az egyik hajtó a Simebőrűnek Karak lelövése után)
“Most maradj csöndben, Vuk! Karakot megölhette a simabőrű, de a rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia.” (Karak, a halála előtt)
– Így nehéz menni Vuknak – szuszogta.
– Hát hogyan szeretsz menni? – mosolygott Karak.
– Ha a fejem lefelé van – magyarázta –, nehéz a fejem. Úgy látszik…
