Jöjjön újra 7 Hofi Géza-poén, ami mindig mosolyt csal az arcunkra összeállításunk.
Hofi Géza a Mikroszkóp Színpad tagja volt 1969 és 1982 között, itt kezdte el a politikai kabaré műfaját az Építem a csatornámat című esttel.
1983-tól a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta évről évre megújuló önálló estjeit, amelyeket lemezen is kiadtak, tévékamerák is rögzítettek.
Első „madáchos” estje, a Hofélia 500-as szériát ért meg, az Élelem bérét több, mint 1500-szor adta elő.
Az összeállításunkhoz a poénokat a Corvina Kiadónál Hofi megmondja című gyűjteményes kötetből válogattuk.
Aztán most, ugye hát, elértük, a szocializmus vívmányaként elértük a teljes foglalkoztatottságot. Mindenki azzal foglalkozik, hogy miből fog megélni.
…
Fölemelik a nyugdíjat. Ez az, helyes! Aki nyugton marad, azt meg köll fizetni. Tudod, mi volt eddig a nyugdíj? Vörössegély. Csak pirulva lehetett átvenni.
Ez a szocialista egyenruha. Mindenki maga dönti el, hogy egyen, vagy ruha. Mert egyszerre a kettő…
…
„Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” – a rohadt anyjába, ez a fényes szél miért mindig szembe fúj?
Most készül a kormányprogram, tudod. A közgazdász kigombolta, a pártközpont átgombolta, a parlament visszagombolta, a minisztérium elgombolta – ezek évek óta gombolkodnak, és azt se veszik észre, hogy a világon már mindenhol cipzár van!
…
Állítólag valami fegyveres erőt akar behívni a szocializmus vívmányinak megvédésére. Hát nem kell oda fegyveres erő. Egy éjjeliőr is megteszi!
A kulákot kiirtották, emlékezzél vissza: egy picikét túllőttek a célon. A kulákkal együtt kiirtották a disznóhúst is, a marhahúst is, meg a mindenhúst is. Akkor vittek be a műtőbe vakbéllel. Vakbelem volt. Nem látta, hogy húst ettem volna.
