Rajongói beszámoló
Nem tudjuk, hogyan csinálja, de Zorán minden alkalommal újra elvarázsol minket. Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban ismét teltház fogadta, és a közönség már az első hangoknál tudta: ez az este különleges lesz. A több mint másfél órás koncert nemcsak zenei élmény volt, hanem időutazás, ahol minden dal újraértelmezte a múltat és a jelent.
A megszokott zenekar most új hanggal bővült – Zabos Regina csatlakozott vokalistaként, és profizmusával azonnal belesimult Zorán világába. A közönség hangja egybeforrt a dalokkal, és pillanatokra úgy tűnt, mintha mindenki egy nagy közös történet részévé vált volna.
Az este során felcsendültek az örök slágerek – olyan dalok, amelyek már nemcsak Zoránhoz, hanem az életünkhöz is hozzátartoznak. És amikor megszólalt az „Apám hitte”, mintha mindenki halkan együtt énekelt volna vele. A „Kell ott fenn egy ország” sorainál pedig megállt az idő, a levegő megtelt valami megfoghatatlan meghatottsággal.
Zorán különleges zenei érzékkel építette fel a koncertet – a lírai pillanatokat balkáni ritmusok, világzenei színek törték meg. Amikor felcsendült a „Kóló” vagy az „Ederlezi”, egyszerre éreztük meg a gyökereket, a szabadságot és azt a különös, kelet-európai melankóliát, amit csak ő tud zenévé formálni.
A legmeghatóbb pillanat mégis az „Esküvő” volt, amellyel Zorán a gyönyörű hangú Tompos Kátyára emlékezett. Közös csend, elszoruló torkok, és egy dal, ami mintha ég és föld között lebegett volna. A háttérvokál szólói – köztük Zabos Regina hangja – külön ajándékként tették teljessé ezt a megindító emlékezést.
Ahogy mindig, most is vastaps zárta az estét, de valójában senki sem akart távozni. Zorán nemcsak előad, hanem történeteket mesél – rólunk, nekünk, értünk. És amíg ő a színpadon áll, addig biztosak lehetünk benne: a dalok sosem öregszenek.
