Népnevelés Gazdagrétről

A „Szomszédok” című sorozatot 1987-ben indították útjára. A szereplőkkel, sorsukkal és történetükkel, személyiségükkel, hétköznapi örömeikkel és gondjaikkal könnyű volt azonosulni, hiszen a nyugdíjassal, az orvossal, a kozmetikussal, a bolti eladóval, a taxissal vagy a gimnazistával akár naponta találkozhatunk.

A sorozat tipizált figuráiban a társadalom többsége megtalálhatta saját mintáit, kedvenc figuráit, akik kísértetiesen emlékeztettek a tévénézőkre, hiszen ugyanolyan gondokkal küszködtek. Ha emelkedtek az árak, baj volt a közbiztonsággal, vagy összeomlófélben volt az egészségügy, a teleregény azonnal reagált a problémára. Megoldást ugyan nem kínált, de a néző számára már maga a tudat is kellemes volt, hogy nemcsak neki, de másnak sem megy jobban, másoknak is ugyanúgy rossz. A „Szomszédok” történetfolyama azért lett sikeres, mert szomorkásan, keserűen moralizált az élet gondjairól. Mindennapi közhelyeket emelt be egyes epizódjaiba. Ezáltal próbált – nem csekély sikerrel – hitelességet teremteni.

A sorozatban gyakorta jelentek meg politikai felhangok, amelyek alkalmasak lehettek akár a nézők manipulálására is. Nem véletlen, hogy az efféle sorozatokra – a nézők tömegére gyakorolt óriási hatásuk miatt – a hatalom mindig odafigyelt. Az MTA Szociológiai Intézetében végzett kérdőíves kutatásunk során a megkérdezettek 68 százaléka úgy ítélte meg, hogy a film egyfajta politikai tartalmat is hordoz (Antalóczy 2001a).

Az üzenetek sulykolását mindenesetre nyomatékosította a sorozat stílusa is. A szereplőket a kameramozgás is igyekezett minél közelebb vinni a nézőkhöz: a figurák az epizódok végén vetített közelképekkel mintegy kibeszéltek a televízióból, s a nézők felé fordulva foglalták össze mondandójukat két-három mondatban. Ez a sajátos „magyarázó”, kioktató stílus az egyes részeken belül szintén szembeötlő volt. Az idős tanár didaktikusan, szinte szótagolva magyarázta a nézőknek a Közalkalmazotti Törvény tartalmát, azt nyomatékosítva, hogy „ez nem bántja a tanárt, hanem védi”. Lenke néni arról oktatta a fél országot, hogy az állampolgárnak mit kell tudnia a privatizációról, a becsületről, a tisztességről, a közösségi együttélés szabályairól. Magenheim doktor az orvosi titoktartásról tartott kiselőadást a feleségének. Sümeghy és Kutya a magyar zászló kitisztíttatása kapcsán a „népnemzeti gerincről” és a sajtó bajkeveréséről konzultált. A film felhívta a nézők figyelmét arra, hogy tartani kell a B-vírus támadásától. S mindez egyetlen epizódon belül hangzott el.

A „Szomszédok” felfogható egyfajta kordokumentumként is. A rendszerváltást nyomon követő, a különböző politikai irányzatokat bemutató, a „néző szemével” ábrázoló, az eseményeket hétről-hétre tolmácsoló produkció megörökítette és kommentálta a szocializmus utáni, az átalakulásban meglehetősen nehezen értelmezhető világot.

A „Szomszédok” önálló kategóriának számított a sorozatok világában. Nem túlzás azt állítani, hogy a legtipikusabb és legrealistább magyar sorozat volt, amely több nagy politikai átalakulást átvészelt, és végül forráshiány miatt került le a Magyar Televízió képernyőjéről. 1998 októberében átlagosan 920 ezer ember kísérte figyelemmel a gazdagréti lakótelep lakóinak életét. A kereskedelmi csatornák által sugárzott nagyszámú külföldi sorozat azonban lassan kikezdte a „Szomszédokat”, amelynek az AGB Hungary adatai szerint 1999. április 26. és május 23. között már „csak” átlagosan 740 ezer nézője volt.

Ennek ellenére a sorozatnak rendkívül nagy maradt a befolyása. Főleg azokra hatott, akik megjelenése óta követték, és nem pártoltak el tőle a konkurrens csatornákon egyre nagyobb számban vetített külföldi sorozatok miatt sem. A „Szomszédok” népszerűsége ugyanakkor időnként felvetette a manipuláció lehetőségének problémáját is. A teleregény a politikai befolyásolástól nem mentes közszolgálati televízión futott, és észrevehető volt a sorozatot eluraló politikai felhangok hozzáigazítása a hatalmon lévők ízléséez. A „Szomszédok” ilyen értelemben nem volt más, mint a magyar társadalom tükre, értékelése és kritikája – a hatalom szemszögéből.

Ugyanakkor György Péter (1992) szerint a „Szomszédok” hősei „saját életünk forrásai”. Reálistán mutatják be a mai magyar tisztes középosztály életét. Követendő mintát, példaképet állítanak elénk, megmutatják, hogy hiába van annyi gond, azért lehet élni, főleg ha a gondokat kimondjuk, megosztjuk másokkal, közössé tesszük őket.

Taki bácsi didaktikusan elmagyarázta

A politikai felhang mellett még egy nagyon tipikus jellemzője volt a „Szomszédoknak”: a sorozatot átszövő népoktató, népnevelő jelleg, amely végig jellemezte a produkciót. Mindenkinek jutott valami, amit el kellett mondani a nézőknek, elmagyarázni az átlagembernek az átlagember nyelvén. Ha például kiderült a „Híradóból”, hogy hoztak egy törvényt, a „Szomszédokban” Taki bácsi didaktikusan elmagyarázta a nézőknek, mit gondoljanak a törvényről. Ez azt eredményezhette, hogy a néző hallgatólagosan magáévá tette, elfogadta a felkínált értelmezést. Ezt a kioktatást emelte ki az egyes epizódokat lezáró, már említett pármondatos összefoglalás is, amikor a színészek a nézők felé fordulva, kikacsintva ismertettek politikai, gazdasági döntéseket, rendelkezéseket, kommentálták a közérdekű eseményeket.

Az eljárás – különösen a közszolgálati televízió monopóliumának korszakában – óriási közönségmanipulációs potenciált rejtett magában. Az egyes szereplőkkel azonosuló néző azt látta, hogy a tévéfigurák elfogadnak bizonyos dolgokat, ami megelőlegezte saját attitűdjeit is. A közélet sorozatbeli „narrátorai” a fennálló politikai erők cinkosaivá tették a nézőt. Csendes Hofi Gézák voltak ők, a közhangulat levezetői, és részben ebben a közvetlenségben rejlett a sorozat sikere.

Amikor az új epizódok mellett elkezdték ismételni a sorozat régebbi részeit, érdekes dolgot vehetett észre a figyelmes néző: a sorozat az 1987-es kezdetektől szinte alig változott. A régi és új részek nagyjából felcserélhetőnek tűntek: ugyanúgy emelkedtek az árak, ugyanúgy alacsonyak voltak a tanári fizetések, ugyanúgy el kellett menni szavazni, a házasságok pedig ugyanúgy mentek tönkre. A politikai helyzet ugyan megváltozott, de a szereplők többségének életében nem történt gyökeres változás.

A sorozaton kívüli, „való” világ változása mindenképp kihívást intézett a „Szomszédok” monotonitása ellen. A sorozatnak meg kellett küzdenie egy másik súlyos problémával, a generációváltással is. Az eredeti szereplők nem fiatalodtak, és a sorozat készítőinek új generációt kellett teremteniük olyan fiatal színészekből, akik majd képesek továbbvinni a produkciót. (Mindehhez olyan színészeket kellett találniuk, akik képesek vonzani a közönséget, és hajlandók nem túl nagy gázsiért szerepelni.) A jelek szerint már nem tudjuk meg, milyen megoldásokat választottak volna a „Szomszédok” készítői. Az viszont tény, hogy a hosszú éveken át sikeres teleregény kimúlása nem jelentette a hazai gyártású szappanoperák magyar televíziózásból való eltűnését, noha a jelenleg futó sorozatokban nyomuk sincs a „Szomszédok” hagyományainak.

Ez a cikk Szomszédok: Népnevelés Gazdagrétről először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.

Azok a 70-es, 80-as évek! Amikor a két (inkább másfél) magyar nyelvű csatornán kívül mindössze a cseh2 volt fogható, amikor hétfőnként még adásszünet volt és amikor elindultak A SOROZATOK, így csupa nagybetűvel. Ezek a gyakran társadalomformáló műsorok szereplői lettek a kor „celebjei”, róluk beszéltek a munkahelyeken.

Nézzük, mit néztünk! Kezdjük a sort Isaurával.

Rabszolgasors

A nálunk Rabszolgasors címen futott sorozat nem volt más, mint az akkoriban nálunk teljesen ismeretlen közép- és dél-amerikai – olykor sok száz részes – szappanoperák egyik nem is túl jól sikerült darabja. Bár mellette szóljon, hogy – későbbi társaival ellentétben – tényleg használható rá a telenovella vagy teleregény kifejezés, hiszen Bernardo Guimarães 19. századi brazil író regényéből készült – írja a ritkanlathatotortenelem.blog.

A történet röviden egy fehér rabszolgalányról szólt, aki egy nagybirtokon élt, mint társalkodónő és akibe a kegyetlen természetű birtokos titkon szerelmes volt. Isaura természetesen nem viszonozta szerelmét, különben is szíve foglalt volt, de rabszolgaként semmilyen jogokkal sem rendelkezett. A kissé vontatott részek végére jutva egy leégő épülettel, a gonosz halálával és Isaura felszabadulásával ér véget a történet.

színes, brazil tévéfilmsorozat, 26 perc, 1976

rendező: Herval Rossano, Milton Gonçalves
író: Gilberto Braga, Bernardo Guimaraes
jelmeztervező: Zenilda Barbosa

Rabszolgasors szereplők:

A Magyar Televízió 1986-ban sugározta első ízben és első brazil tévésorozatként a Rabszolgasorsot, mely egy fehér bőrű és sanyarú sorsú leány, Isaura megható története.

A sorozat akkoriban frenetikus sikert aratott – többek között – a magyar tévénézők körében is. Nézőink olyannyira aggódtak Isaura sorsáért, hogy egyes településeken még pénzt is gyűjtöttek kiszabadítása érdekében.

Azóta már nagyon sok újabb dél-amerikai szappanopera került képernyőinkre, így most már talán reálisabban nézhetik a tévénézők és egy újabb nemzedék ezt az immár klasszikus brazil telenovellát.

Sokat elmond a sorozat magyar sikeréről, hogy még Gálvölgyi-paródia is készült belőle (6:26):

A rendkívüli népszerűség miatt, 1987 januárjában Lucelia Santos ellátogatott Magyarországra.

Íme a korabeli híradófelvétel.

Rabszolgasors zene

Ez a cikk Legendás sorozatok: Rabszolgasors először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.

A 2. részben Alma idegenvezetése közben a városnéző busz körbe-körbe megy a Roosevelt téren, a buszban ülő statiszták mindent filmeznek, csak az ablakon kifelé nem.

A 4. részben Takácsék busszal Ózdra utaznak. A buszállomás előtt bolygó ajtós Ikarus 260-ason utaznak, de a következő snittben már kifelé nyíló ajtós buszról szállnak le.

**

A 41. fejezetben a repülőgépen rosszul lesz az egyik utas. Az egyik utaskísérő tudatja ezt a többi utassal, és megkérdezi, van-e orvos a repülőn, de csak magyarul. A kapitány magyarul és angolul is bemondja, hogy kényszerleszállást kell végrehajtani.

Szelényi János, miután lábon lőtték, lábadozni kezd, és eleinte (75. epizód) a bal lábát teszi fel (pihentetni), majd a következő epizódban (76. epizód) a jobb lábát, a 77. epizódban pedig újra a balt.

**

Több epizódban pl. 182., 184., 194., látszik az üvegmatricán, hogy Alma kocsmája 0-24 van nyitva, ennek ellenére több másik epizódban van olyan jelenet, hogy este zárják a presszót és mennek haza. Pl. a 184. epizódban a főnök számolja a pénzt záróra után, vagy a 182. epizódban leoltják a villanyt, kívülről bezárják a bejáratot, és már az utcán fegyverrel kirabolják Almáékat.

MÉG folytatjuk – íme a Szomszédok bakik második része

Szelényi János, miután lábon lőtték, lábadozni kezd, és eleinte (75. epizód) a bal lábát teszi fel (pihentetni), majd a következő epizódban (76. epizód) a jobb lábát, a 77. epizódban pedig újra a balt.

Amikor Böhm bácsi gyűjtési estet szervezett, akkor Sümeghy is fellépett, azonban Palócz Lászlóként jelentik be, hogy ő következik.

A 77. epizódban Böhm felmegy Szelényihez sakkozni. Eleve két feles-pohár van az asztalon, pedig „Taki bácsi” előtte ment el és nem ivott, csak odaadta avodkás üveget.

**

A 98. epizód végén Juli Trabantja jön szembe a kamerával. A vezető oldali szélvédőrészen már nagy lyuk látszik, még mielőtt a másik kocsi nekihajt Juliénak.

A 108. részben, amikor a Stúdióban megszólal a riasztó, hamarabb hallgat el a sípolás, mint ahogy Gábor Gábor a kapcsolóhoz nyúl a szekrényben.

A 204. epizódban (kb. 8:35 percnél) úgy festik a mesterek a háttérben a pinceszobát fehérre, hogy a pemzli a plafontól kb. 20 cm-re mozog a levegőben.

MÉG folytatjuk – íme a Szomszédok bakik harmadik része

A 299. fejezetben Csaba, a földrajztanár Eszternek szólítja Veronikát (valóságban a neve Timkó Eszter)

A 302. epizódban, amikor felgyújtja egy diák a szemetesvödröt, Jutka szintén Eszternek szólítja Veronikát („Eszter, szólj Bujákinak”).

Főképp a sorozat első időszakában volt jellemző, hogy szinte minden részben előfordult pár úgynevezett folytonossági hiba. A leggyakoribb a szereplők elhelyezkedésének lényeges változása, továbbá a szemüvegek eltűnnek/előkerülnek, stb.

A 246. fejezetben János zakóján mászik egy hangya.

A 305. epizódban Vágási Feri egy Ikarus 435 autóbuszról száll le. Ám a következő snittben az látható, hogy egy Ikarus 280-as indul el mögüle.

**

Mágenheimék Trabantját nem mindig ugyanaz a fehér Trabi „játssza” ezért a rendszám sem minden részben ugyanaz.

Az iskolai, vagy más olyan jeleneteknél, ahol a környékbeli gyerekeket alkalmazták statisztának, a gyerekek közül néhányan olykor belenéznek a kamerába, illetve drámai jeleneteknél is sokszor nevetnek.

A 29. részben, amikor Julcsit megharapja egy kutya, a Lantos utca 4.-be várják annak gazdáját az oltási könyvvel, a Lantos utca 8. helyett. Ugyanebben a részben, amikor Borzaséknál a tévében reklám megy, a blokk után kimarad a reklámszignál (rögtön a bemondó jelenik meg), miközben a sorozat során többször lehetett hallani a háttérben szóló tévékből.

Még a kezdeti részekben Magenheim úgy mér vérnyomást, hogy a fonendoszkóp nincs a fülében.

Több közeli jelenetnél is észrevehető a „belógó mikrofon” jelenség.

Belógó mikrofon látható például a következő részekben: 23., 53., 57., 62., 66., 78., 81., 88., 100., 124., 134., 138., 140., 141., 144., 150., 158., 162., 164., 165., 172., 176., 178., 182., 183., 189., 200., 208., 229., 239., 278., 282., 286., 288., 295., 299., 305., 310., 316., 329.

Még Szomszédok baki?

Ez a cikk 20 kínos baki a Szomszédok sorozatból először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.

A címszerepet Kabir Bedi alakította pazarul. Jóbarátját Yanez De Gomera-t a francia származású Philippe Leroy játszotta akit később több, nálunk is ismert filmben láthattunk még (Legyetek jók, ha tudtok…, T.I.R.).

A magyar szinkron is pazar volt: Újréti László, Perlaki István, Képessy József és még jó néhány kitűnő magyar színész kölcsönözte hangját a sorozatnak.

Ez a cikk Emlékszel? Íme a maláji tigris főcíme először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.

Rendező: JANKOVICS Marcell; LISZIÁK Elek
tv-sorozat ° 1977 ° 07 ‘ 00 ” ° 35 mm ° Színes °
Technika : Rajz animáció, Báb animáció, Tárgymozgatásos animáció, Gyurma animáció, Homok animáció, Festmény animáció, Pixilláció, Számítógépes animáció, Kollázs, 3D °
Producer: MIKULÁS Ferenc; KUNZ Roman °
Animátor: JANKOVICS Marcell, HORVÁTH Mária, HEGEDűS László °
Forgatókönyv: JANKOVICS Marcell, LISZIÁK Elek °
Dramaturg: BÁLINT Ágnes °
Mesemondó: KÓKA Rozália °

Zene: Kaláka együttes °
Asszisztens: HEGYI FüSTöS László, BARTA Irén, KIRÁLYHÁZI Jenőné, VARGA Béláné, POLGÁR Attiláné, ZSEBÉNYI Béla °
Operatőr: POLYÁK Sándor °
Hangmérnök: NYERGES András Imre °
Fénymegadó: KUN Irén °
Gyártásvezető: VÉCSY Veronika °
Vágó: HAP Magda

Szinopszis
A király legkisebb lánya azt mondja apjának: úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót. A király erre úgy megdühödik, hogy egészen az erdőig űzi lányát.

A szomszédos ország ifjú királya vadászat közben rálel a gyönyörű királylányra.

Annyira megtetszik neki a leány, hogy azon nyomban megesküsznek, ráadásul kis furfanggal az öreg királyt is sikerül megbékíteniük.

Tekintsd meg az epizódot ITT.

Ez a cikk Magyar népmesék: A só – a készítők listája, szinopszis először a Retromuzsika.hu. oldalunkon jelent meg.