Aranyat ér rovatunkban Darnyi Tamás 400 méter vegyesben 1988-ban elért olimpiai győzelmét idézzük fel.
1988. szeptember 20-án Darnyi Tamás izgult, bár erre kevés oka volt. Illetve. A dolognak kétfajta nézete lehetséges. Egy: nem volt még sportoló, aki az első olimpiáján ne izgult volna. Kettő: Darnyit vegyesszámaiban (200, 400) 1985, a szófiai úszó EB óta soha nem verte meg senki. A kérdéses időpontban, a szöuli nyári olimpián „a világ legjobb úszójának” (Swimming World) tudhatta magát, övé volt minden létező rekord. Igaz, az előző évben az amerikai Dave Wharton pár napra elvette tőle a világcsúcsot (Brisbane, 4:16.12), de öt nap múltán (Strasbourg, 4:15.42) az megint az övé volt.
A szöuli dolgok harmadik körében csak arra lehetett gondolni, hogy Darnyi „kinéz” Whartonból egy újabb világcsúcsot, s talán egy verést is. Mit lehet tudni?
Széchy Tamás másképpen gondolta. Deák Gábor, a magyar sport (ÁISH) akkori vezetője, a joviális államtitkár, nagyon remélve, hogy az olimpia második napján a magyar küldöttségnek már lesz egy aranyérme, megkérdezte az úszópápát, nyer-e Darnyi? Széchy azt válaszolta a „főnöknek”, hogy „igen, nyer, bár a helyzet kritikus”. Majd – egy széles mosollyal – hozzáfűzte: „Kritikus helyzetekben azonban nem szeretek, és általában nem is tudok tévedni.”
Közben Darnyi a szálláson Egerszegi Krisztinával nyugtatta magát. Az akkor alig tizennégy éves – de néhány nap múlva már olimpiai bajnok – leányka remekül tudott a döntőjére váró bajnokkal hülyéskedni – és viszont. Kiss László szerint nagyszerű hatással voltak egymásra. Kriszta volt Tamás „kiscicája”, aki a maga bolondozásaival valósággal „leszedálta” az akkor huszonkét éves, vélhetően kishúgra vágyakozó fiút.
Másnap a 400 méteres vegyesúszás döntője – más szakmából vett kifejezéssel élve – „antiklimax”-á, azaz minden csúcspontot nélkülöző vetélkedéssé szelídült. Hacsak azt nem tekintjük, hogy Darnyi világ- és olimpiai csúccsal, továbbá közel három másodperccel (!!!) verte meg David Whartont. Az amerikainak, aki hozzá hasonlóan szenzorális fogyatékossággal küszködött (Darnyinak a látása, Whartonnak a hallása korlátozott), esélye sem volt abban a kevéssel több, mint négy percben, amit együtt töltöttek a vízben.
