Erre nincsenek szavak. Jöjjön Szécsi Pál fantasztikus előadása.
Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
Nevetek, ha mondják nevetek, ha kell mindenen
Nevetek, de közben könnyezem.
Dalolok a máról, dalolom, hogy nincs fájdalom
Dalolom, de máshogy gondolom.
Szívemben hordom rejtve csendesen bánatom, bánatom.
Ó meddig büntet még az életem, nem tudom, nem tudom.
Szólj hozzá!
