Meghalt Ránki György akadémikus – Az MTI hír kiadásának dátuma: 1988. február 21.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége megrendülten tudatja, hogy Ránki György akadémikus, Kossuth-díjas történész, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke 58 éves korában rövid, súlyos betegség után 1988. február 19-én váratlanul elhunyt. Temetéséről később intézkednek.
A váratlan halál gazdag, sokrétű, tevékeny életet szakított meg. Ránki György munkásságát a tudományos kutatás és -népszerűsítés, a tudományszervezés és az oktatás szerves egysége jellemezte. Kutatómunkájának középpontjában az 1950-es évek közepe – az egyetemi tanulmányainak befejezése – után a XIX-XX. századi magyar gazdaság történetének feltárása állt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia viszonyai között kibontakozó magyar iparfejlődést, az ipari forradalom sajátosságait, majd a Horthy-korszak megváltozott feltételeinek az ipar- és általában a gazdaságfejlődésre gyakorolt hatását kibontó munkái a kérdéskör egész további kutatását megalapozták.
Első három – Berend T. Ivánnal közösen írt – monográfiájáért 1961-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1960-as évektől – tudományos munkásságának újabb szakaszaként – bontakoztak ki a kelet-európai, illetve összehasonlító igényű európai gazdaságtörténeti kutatásai.
Ezek eredményei között kiemelkedő jelentősége volt a Közép-Kelet-Európa XIX-XX. századi gazdasági fejlődését bemutató monográfiájának, amely két magyar kiadás mellett japán, olasz és két amerikai kiadást is megért. A napokban megjelent legújabb munkájában Európa XIX. századi gazdaságát mutatja be: a ,,centrum,, és a ,,periféria,, kölcsönhatásának gazdag, sokrétű kidolgozásával.
A gazdaságtörténet mellett érdeklődése a diplomáciatörténet legújabb kori fejezeteire is kiterjedt. Hatalmas nemzetközi forrásanyagot feldolgozó kutatásai és publikációi révén a náci német külpolitika, annak magyar összefüggései (köztük Magyarország 1944. évi német megszállása), különösképpen pedig a második világháború történetének nemzetközileg is elismert tekintélyes képviselőjévé. (A második világháború történetéről írt összefoglaló kézikönyve eddig három kiadásban látott napvilágot.) Két kutatási területét szerves egységbe kapcsolta össze ,,Gazdaság és külpolitika. A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért (1919-1939),, című monográfiája, bemutatva azt a nagyhatalmi versengést, amely az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után egymással is szemben álló dunatáji kis országokat végülis a hitleri Németország ,,életterévé,, fokozta le.
Mint a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese, majd igazgatója, a Történelmi Szemle főszerkesztője, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd (az utóbbi két évben) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat történelmi választmányának elnöke, a Tudományos Minősítő Bizottság tagja igen kiterjedt és magas színvonalú tudományszervező, oktató, ismeretterjesztő és tudományos közéleti tevékenységet fejtett ki.
Cikkeit, tudományos-népszerűsítő írásait gyakran olvashattuk napi- és hetilapjaink hasábjain; vitatkozó, okos érvelését nem egyszer hallhattuk a rádióban; s a televízióban is láthattuk szakértői-vitavezetői szerepkörben – vagy amit legszívesebben vállalt – fiatal történészek vetélkedőinek zsürijében.
Munkásságának fontos területe volt a tudomány-diplomáciai tevékenysége is. Nagyszámú előadást, vendégprofesszori kurzust tartott nemzetközi kongresszusokon, külföldi egyetemeken és tudományos intézetekben, többek között Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban. Kiemelkedő nemzetközi tekintélyének tudható be, hogy 1980-ban a Bukarestben tartott XV. nemzetközi történész kongresszuson a Nemzetközi Történettudományi Bizottág elnökségi tagjává, majd öt esztendő múltán első alelnökévé választották.
Csaknem két évtized óta töltötte be A Második Világháború Története Nemzetközi Bizottság alelnöki tisztét, s hosszú évek óta tagja volt az NSZK-beli Európai Történeti Intézet Tudományos Tanácsának is.
Talán legkiemelkedőbb nemzetközi tudományos és tudomány-diplomáciai sikereként tarthatjuk számon a bloomingtoni (Indiana, USA) egyetemen kifejtett tevékenységét, ahol az 1981-ben létrehozott magyarságtudományi tanszék vezető professzoraként fáradhatatlan oktatómunkájával, tudományszervezői tevékenységével szerzett elismerést és tekintélyt az egész magyar tudományosságnak.
Ránki György halálával a magyar tudományos életet pótolhatatlan veszteség érte. Neve, alkotása tovább él műveiben, kollégái, tanítványai, barátai emlékezetében.
(MTI)
