Jöjjön Felföldi Anikó: Önzetlenség előadása..
És ment a hajó, és vígan haladt,
De elérkezett az utolsó nap,
Egy éjszaka még s véget ér az út,
A hajónk kiköt, mert Rióba jut.
És este lett, s közelgett végzetem,
A kapitány állt a fedélzeten.
Csak ketten voltunk, ami helytelen,
A tenger mély volt és csupa rejtelem.
Egy pillanat csak és felém hajol,
És karjaiba ránt a bősz spanyol,
És dühöngve, hogy mégsem estem el,
Most így fenyeget és így esdekel:
Szenyorita, a játék véget ért,
Szenyorita, látom nem nyújt reményt!
Szenyorita ha ma sem lesz enyém,
A hajót úgy, ahogy van, elsüllyesztem én!
„Kapitány” mondtam, „Kapitány” mondtam,
„Kapitány” mondtam, most már elég!”
S azon a furcsa, furcsa éjszakán,
Úgy, ahogy még soha tán,
Megmentettem nyolcszáznegyven
Utas életét!
