Jöjjön Hofi Géza idézetek összeállításunk 21. része – íme 10 nagyszerű poén a nagy humoristától.
Hofi Géza a Mikroszkóp Színpad tagja volt 1969 és 1982 között, itt kezdte el a politikai kabaré műfaját az Építem a csatornámat című esttel.
1983-tól a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta évről évre megújuló önálló estjeit, amelyeket lemezen is kiadtak, tévékamerák is rögzítettek.
Első „madáchos” estje, a Hofélia 500-as szériát ért meg, az Élelem bérét több, mint 1500-szor adta elő.
Az összeállításunkhoz a poénokat a Corvina Kiadónál Hofi megmondja című gyűjteményes kötetből válogattuk.
***
Úgy lezuhantam, mint annak idején az a szobor, amit ledöntöttek… ’
Sztán melyik szoborra gondoltál? Mert én a Pázmány Péter szobrára gondoltam. Igen, mert
ledöntötték azt is.
***
Úgy vettem a gépemet húszmillió dollárért, tíz éve. Csak eddig nem kapcsoltam be,
mert akkor kopik. Okos megoldás, mi? Ilyen okos megoldás ilyen Nagy Szocialista
Vállalatnál nincs ám. Csak itt, a bolondok házában. Gondolom én… Te hogy gon-
dolod?
***
Professzor úr megmondta, hogy mi a helyzet nálunk, tudod? A rohadt imperialista-
kapitalista-rohadt-NATO anyjukat: azoknál most rossz, és nálunk azér’ nem jó! Én
tudom, hogy az a baj, hogy hozzánk mindig minden begyűrűzik, begyűrűzik még a
begyűrűzés is. Csak a nyomott agyammal azt nem értem, amikor a rohadt imperi-
alista-ka-pitalis-nak jól ment, no az mér’ nem gyűrűzött be? Egy hétre, próbából?
Elvették a határon, mi?
***
A legfrissebb ilyen játékuk az, hogy az ország összes lukát telerakták olajkályhával.
Na most! Az a rohadék olajkályha mit eszik? Olajat a nyüves, jól mondod! Akácfába
bele se kóstol. Na most, mint tudjátok, a szénbányáink egy része terv szerint ki-
apadt. Hát hogyan másképp, ne vicceljé’! Okos átszervezéssel a vájárokat elküldték
szövőnőnek. Ez részben sikerült is. Szőni még nem tudnak, de a csöcsük már nől,
ilyen sörcsöcs, egy, de középen. Ezek a rohadt kapitalisták meg az olaj árát föl-
emelték, az ide begyűrűzött, ugye, mert ide begyűrűzik nyakra-főre… erre kimond-
ták, hogy hétfőtől kezdve megint szénnel kell fűteni.
***
Hát annyi hentes(bolt) van. Amelyik üres. Hogy ezeket mér’ nem alakítják át ruha-
tárnak! Hát a franc se érti, nem? Hát a fogas megvan, csak meg köll számozni.
***
A legfelsőbb vezetésnek az embereket mostantól tovább már nem kell hülyíteni. Elér-
tünk egy szintet, elvtársak, kész. Mostantól mindenkinek őszintén meg kell mon-
dani. A felit. Az egyharmadának. Meg kell mondani. Minek lakkozni? Azér’ mer
fénylik, a szaga ugyanaz.
***
Ma már a vacsoránkat a kis lábaskában nem kegyelmeséktől hozzuk haza. Az üzemi
konyháról. Rosszabb, hát rosszabb… De ne felejtse el, kegyelmeséknél a vacsoráért
dolgozni kellett!
***
Az 1000 szó franciául című kis könyvecskét – mit lehet tudni, hova vetődünk –, tud-
juk, magyar turisták részére készítették. Így kezdődik a könyv… a közepén… a lefon-
tosabb, ami éppen kell Franciaországban. „Tagja Ön a kommunista pártnak?” Ez
semmi, most jön rá a válasz: Oui. Hát kérem, ha valaki már tag, akkor mondja azt,
hogy Дa!
***
Nem tudom, megfigyelték-e, de ha valahol egy községben nincs járda, akkor azt
mondja a górékám: KIHARCOLJUK! Kérem, nagyapámtól tudom, aki kőmíjjes, sza-
bad kőmíjjes… most már… miért, nem volt mindig az! Azért nem volt nagy bűne…
Megnézte, hogy mennyi az idő. Csak az a baj, hogy hazavitte az órát… Na mindegy,
a nagyapámtól tudom, hogy a járdát… azt nem harcolni kell, hanem betonozni!
***
Nem figyelték meg? Mi mindig harcolunk! Én még ilyet nem láttam! A gyárakban
sem dolgozunk… egy-két kivétellel… „A munka frontján harcolunk!” Tudják miért
nincs termelés?… egy-két kivétellel… mert sok a sebesült! Fel kéne ébredni, vége a
háborúnak!
