Jókai Mór A tengerszem tündére című mesenovellája egy székelyföldi tengerszemhez (Szent Anna-tó) kapcsolódó romantikus legenda, amelyben a természetfeletti világ, az emberi bűn és a megváltó szerelem fonódik össze. A történet egyszerre népmesei hangulatú és romantikus elbeszélés: tündérek, vízikirály, harangcsoda, áldozatvállalás és isteni beavatkozás jelenik meg benne. A központi motívum a víz alá süllyedt harang és a tengerszem mélyén élő tündérek világa, amelyet végül az emberi hit és a szerelem ereje változtat meg.
A tengerszem tündére röviden
Székelyföld egy elzárt, emberlaktalan völgyében tengerszem található, amelyhez titokzatos történetek fűződnek. A víz mélyén tündérek és a tündérkirály laknak, akik magukhoz csábítják a halandókat, és a tóba hullt kincsek, tárgyak között őrzik a világi értékeket. A legenda szerint a tündérkirály aranyat és ezüstöt ígér egy gulyáslegénynek, ha ellopja a közeli Szent Anna-kápolna harangját, és a tóba dobja – a legény meg is teszi, a harang a tengerszem mélyére kerül, és a vidéken elhallgat a harangszó. Később egy remete látomásban a Szűzanyától tudja meg, hogy amíg a harang nem kerül vissza, addig nem lesz igazi áldás, ezért bátor legények vállalkoznak arra, hogy visszaszerezzék – sokan odavesznek a tündérek csábításának engedve, míg végül a legifjabb legény a hite, a leleményessége és egy tündérlány iránti szerelme segítségével kihozza a harangot, amely kondulásával lerombolja a víz alatti tündérpalotát.
A történet világa: székely mítosz és romantika
A novella kiindulópontja a székely néphit: az „emberlaktalan völgy”, a mohás, ingó talaj, a bérci patak, a mély, sötét tó mind a természet misztikus, veszélyes arcát mutatják. Jókai romantikus módon nagyítja fel a tájat: a tengerszem nemcsak földrajzi jelenség, hanem kapu a természetfeletti felé, ahol a halandó könnyen elvész, ha nem vigyáz. A díszletek – korhadt fatörzsek, rejtett vízfelület, ködök, visszhangzó „bikabömbölés” – mind a titokzatosság érzetét erősítik.
A vízikirály és a tündérek
A tengerszem ura a tündérkirály (vízikirály), aki kincseket és gazdagságot ígér az embereknek, ha a maguk világát szolgáló szent dolgokat – például a harangot – átadják neki. A víz alatti palotában tündérlányok, hableányszerű lények élnek, akik gyönyörű alakjuk, énekük és kincseik segítségével csábítják a legényeket a mélybe. A tündérek világa csillogó, kristálypalotás, de erkölcsi értelemben romlott: a legények szépségért, mulatságért és aranyért cserébe a lelküket adják, és testük sem tér vissza a víz alól.
A harang és a szentség motívuma
A kápolna harangja a novella egyik legfontosabb jelképe: a szent hang, az isteni jelenlét, a közösség lelki összetartozása. Amikor a harang a tengerszem mélyére kerül, elhallgat a harangszó a vidéken, és ezzel Jókai azt sugallja, hogy a szent dolgok elárulása lelki sötétséghez, áldásvesztéshez vezet. A harang visszaszerzése ezért nemcsak fizikai, hanem erkölcsi, vallási helyreállítás is: az Istennek szentelt tárgyat vissza kell vinni a saját helyére.
A gulyáslegény és a kísértés
Az első gulyáslegény, aki a tündérkirály ajánlatára ellopja és a vízbe dobja a harangot, a kísértésnek engedő, gyenge ember alakja. A „véka arany, zsák ezüst” ígérete elvakítja, és nem gondol a közösségre, sem az isteni tilalomra. Cselekedete következménye, hogy a harangszó elnémul, és a környék lelki védelme megszűnik – Jókai ezzel mesés formában mutatja meg, milyen, amikor valaki a szentet világi haszonra váltja.
A remete látomása
Egy Istennek szentelt remete látja álmában a Szent Szűzanyát, aki a vizek alá vezeti, és megmutatja neki a harangot, a tündérpalotát és a bűnbe esett világot. A látomás egyszerre látványos, misztikus jelenet és egyfajta isteni „utasítás”: addig nincs harangszó, amíg vissza nem hozzák a harangot. A remete így közvetítő az isteni világ és az emberek között, aki kijelöli a jó irányt, de a tettet a bátor ifjaknak kell végrehajtaniuk.
A három legény próbája
A harang visszaszerzésére három legény indul el, akik a népmesék hármasságát idézik. Az első kettőt elragadják a tündérek: a szépség, a kincsek és a mulatság bűvkörébe kerülnek, és nem térnek vissza, lelkeiket a vízi lények elragadják. Csak a legifjabb legény bizonyul elég erősnek – hite, szívóssága és szerelme miatt –, hogy ellenálljon a csábításnak és teljesítse a küldetését.
A legifjabb legény és a tündérlány
A legfiatalabb legény a középső tündérlányhoz kapcsolódó „tündér–ember szerelem” révén menekül meg, és hozza el a harangot. Furfanggal készül: 12 tulkot köt össze, és a kötél végét a derekához rögzíti, hogy ha a tündér húzza lefelé, az állatok ereje segítse kifelé. A tündérlány előbb csábítaná, majd megsajnálja, végül valódi földi szerelmet érez iránta – ez a szerelem erősebb lesz a tündérhatalomnál, és lehetővé teszi, hogy a lány „földi asszonnyá” váljon.
A szerelem ereje mint csoda
Jókai romantikus üzenete világos: „az a bűbájos tűz, mely férfi és nő szeméből egymásba foly, erősebb minden tündérhatalomnál”. A tündérlány a szerelemben találja meg saját szabadságát; a földi ifjú iránt érzett érzelem erősebb, mint a kristálypalota csillogása és a vízi világ „hatalma”. A szerelem tehát nem puszta érzelem, hanem a jó oldalára álló, megszabadító erő, amely a természetfeletti csábítást is legyőzi.
A harang visszatérése és a tündérpalota pusztulása
Amikor a fiú visszaviszi a harangot, és megkondítja, a hangnak mágikus ereje lesz: első kondulásra a víz alatti kristálypalota omlik össze, másodikra a vízi szörnyek elpusztulnak, harmadikra a tündérek már nem ölthetnek többé régi alakot. A harangszó tehát egyszerre jelképez isteni ítéletet és megtisztulást: a bűnre épülő világ széthull, a szent eszköz visszanyeri helyét és erejét. A történet végén a táj újra békésebb, de a legenda szerint később a tündérek ismét visszafoglalhatják a tengerszemeket – a kísértés sosem tűnik el végleg.
A tündérasszony földi élete
A tündérlány, miután földi asszonnyá válik, a legény felesége lesz, és különös nyomokat hagy maga után: ahol jár, a föld vizes lesz, a virágok bőven virágoznak. Fiút szül, aki hamarabb tud úszni, mint járni, és gyakran lemerül a tó mélyére, mintha híd lenne ember és tündérvilág között. A fiú végül újra lemegy a tóba, próbákat áll ki, és a harang megtalálásával, megtisztításával ismét rendet teremt – mintha az anyai származás és az apai hite egyszerre élne benne.
A novella főbb témái
A tengerszem tündére a következő nagy témákat járja körül:
-
kísértés és megváltás (arany, mulatság vs. hit, harang)
-
emberi gyengeség és bátorság (gulyáslegény, három ifjú)
-
szerelem mint szabadító erő (tündérlány és legény)
-
szent–profan ellentét (harang elrablása, visszahozása)
-
mítosz, néphit és kereszténység találkozása (Szűzanya, harangcsoda)
Ezek a motívumok mesés felszínen jelennek meg, de erkölcsi–vallási tanulságot hordoznak.
A mű műfaja: romantikus mesenovella
A történet egyszerre novella és mese: rövid, tömören felépített prózai mű, de tele van népmesei fogásokkal, csodákkal, természetfeletti lényekkel. A romantika jellegzetes vonásai is megjelennek: misztikus táj, démoni és angyali figurák, végletes érzelmek, látomások, nagy erkölcsi tét. A mű így jól példázza, hogyan használja Jókai a néphagyományt saját, irodalmi legendateremtésére.
A székelyföldi háttér és valós alap
A novella közvetlen ihletője Jókai erdélyi utazása és a Szent Anna-tó környéki néphagyomány, amely több tengerszemről, ingó lápokról és tündér-lényekről szóló hiedelmet őriz. A „tengerszem” mint magashegyi, tiszta vizű tó, a láp, amely „benyeli az óvatlan embert”, mind a valós természeti jelenség romantikus felnagyítása. Így a mű különleges elegye a konkrét földrajzi helynek és a képzelet szülte mitikus világnak.
A tengerszem tündére röviden – vizsgára, felelésre
Nagyon rövid vázlatos tartalom: Székelyföldön egy tengerszem mélyén tündérek és a vízikirály élnek, akik rávesznek egy gulyáslegényt, hogy ellopja a Szent Anna-kápolna harangját, és a tóba dobja. A harang eltűnésével elnémul a harangszó, míg egy remete látomásban utasítást nem kap a Szűzanyától: vissza kell hozni a harangot. Három legény indul a tóhoz, de csak a legkisebb tudja visszaszerezni, mert ellenáll a tündérek csábításának, és egy tündérlány földi szerelemre ébred mellette; a harang kondulása lerombolja a tündérpalotát, és helyreáll az isteni rend.
