Jókai Mór A tengerszem tündére című mesenovellája egy székely tájhoz kötődő romantikus legenda: a tengerszem mélyén élő tündérek világa, a templomi harang elrablása, a kísértés és a megváltó szerelem története. A mű egyszerre népmesei hangulatú, keresztény motívumokkal átszőtt mese és romantikus elbeszélés, amely az emberi gyengeségről, bátorságról és a szent dolgok megbecsüléséről szól.
Jókai Mór A tengerszem tündére rövid tartalom
Székelyföld elzárt völgyében tengerszem húzódik, melynek mélyén tündérek és a vízikirály laknak. A tündérkirály egy gulyáslegényt rábír, hogy ellopja a közeli Szent Anna-kápolna harangját, és a tóba dobja – a harang elmerül, a vidéken elnémul a harangszó. Később egy remete látomásban a Szűzanyától kapja az üzenetet: a harangot vissza kell hozni a tó mélyéről. Három legény indul a tengerszemhez, az első kettő elbukik a tündérek csábításában, de a legifjabb hitével, furfangjával és egy tündérlány szerelmének segítségével kihozza a harangot; a harang kondulása romba dönti a tündérpalotát, és helyreáll az isteni rend.
A tengerszem tündére szereplők és jellemzés
A gulyáslegény a kísértésnek engedő, gyenge ember: aranyért és ezüstért eladja a közösség szent harangját. A három legény a népmesék „három próbázó hőse”: az első kettő a csábítás rabja lesz, a legkisebb a valódi hős, aki képes ellenállni. A tündérkirály és udvara a csillogó, de erkölcstelen világ megtestesítői: szépséggel, kincsekkel csalogatnak, de a lélek rabságát adják érte. A tündérlány kettős lény: egyszerre a csábítás része és végül a megváltó szerelem hordozója, aki földi asszonnyá válva hidat teremt két világ között.
A tengerszem tündére novella elemzés
A történet felépítése népmesei (távoli hely, csodás lények, három próba, megváltó hős), de Jókai nyelvezete, képei és a vallási–erkölcsi hangsúlyok miatt romantikus mesenovellának tekinthető. A cselekmény kísértés–bukás–megváltás ívet jár be: a harang elrablása bűn, a látomás és a harang visszahozása a bűn jóvátételének útja. A novella mélyén az áll, hogy a szent dolgok elárulása lelki sötétséget hoz, a hit, az áldozat és a tiszta szerelem viszont rendet teremt. A természetfeletti elemek nem puszta díszletek, hanem erkölcsi tartalom hordozói.
A tengerszem tündére tündérek és harang szimbolikája
A tündérek a csábítás, az érzéki gyönyör, a könnyen szerzett kincs világát jelképezik. Palotájuk csillog, énekük bűbájos, de mindez a lélek árán szerezhető meg – ezért kapcsolódnak a bűnhöz és a bukáshoz. A harang ezzel szemben a szentség, az isteni jelenlét, a közösségi hit és összetartozás jelképe: hangja imára hív, védelmet és áldást fejez ki. Amikor a harang a tóba kerül, elnémul a harangszó – megszakad a kapcsolat ég és föld között; visszakerülésekor a kondulás mintegy ítéletet mond a tündérvilág fölött, és jelzi, hogy a szent nem engedheti át magát büntetlenül a profánnak.
Jókai székelyföldi novellái és legendái
Jókai több művében használ székely–erdélyi környezetet és néphit-elemeket, mert ezekben a tájakban látta a „magyar romantikus vadon” irodalmi lehetőségét. A székely legendák (tengerszemek, ingó lápok, kísértetjárta völgyek) kiváló alapot adnak számára misztikus hangulatú, mégis erkölcsi tanulságú történetekhez. A tengerszem tündérében a helyi hiedelmek – tündérek, vízi lények, elsüllyedt tárgyak – keresztény motívumokkal (Szűzanya, harangcsoda) olvadnak össze. Ez az egybejátszás jellegzetes Jókai-eljárás: a magyar táj valóságából vezet át az olvasót a legendák, mesék terébe.
Tengerszem tündére érettségi tétel vázlat
Érettségin jó vázlat: rövid tartalom, szereplők, szimbolika, műfaj. A bevezetésben bemutatható Jókai mint a romantikus próza kiemelkedő alakja, aki gyakran merít a néphitből. A tárgyalásban:
-
cselekmény röviden
-
a tengerszem és a harang szerepe
-
a három legény és a tündérlány jellemzése
-
kísértés–megváltás ív
-
mesei és romantikus elemek keveredése
A befejezésben kiemelhető, hogy a mű erkölcsi üzenete ma is érthető: a szent dolgok elárulása, a könnyű haszon és a csábítás veszélyes; a hit, a hűség és a tiszta szerelem hoz valódi rendet.
Székely néphit és tengerszem legendák Jókainál
A székely néphit több tengerszemet, lápot és elsüllyedt falvakat köt össze legendákkal: bűnös falvak, elátkozott harangok, víz alatti városok motívumai élnek a hagyományban. Jókai ezeket a motívumokat nem egyszerűen lejegyzi, hanem irodalmi formába önti, szereplőket, konfliktust és csattanót épít köréjük. A tengerszem itt a határhely: ég és föld, halandó és tündérvilág között; a mese szerint a tó alatt mindig marad valami titok, amit a közösség csak legendákban tud megközelíteni. Ez a titokzatosság adja a novella atmoszférájának nagy részét.
Kísértés és megváltás motívuma A tengerszem tündérében
A kísértés motívuma három fő alakhoz kötődik: a gulyáslegényhez, az első két legényhez és általában a tündérek csábításához. Mindig ugyanaz a képlet: gazdagság, szépség, gyönyör ígérete áll szemben a hit, a hűség és a közösségi felelősség értékeivel. A megváltás útja a bűn belátásán, a kísértésnek való ellenálláson, a harang visszaszerzésén keresztül vezet; a harangszó mintegy „megtisztítja” a teret. A történet azt üzeni, hogy emberileg elbukhatunk, de a bűn jóvátehető, ha van bátor, hűséges hős, aki vállalja a nehéz utat.
Természetfeletti lények Jókai novelláiban
Jókai prózájában gyakran jelennek meg természetfeletti lények: tündérek, szellemek, vízi lények, angyalszerű alakok. Ezek soha nem puszta „díszletek”, hanem erkölcsi, világnézeti jelentéssel bírnak: a jó és rossz, a csábítás és hűség, a hit és babona ellentétét testesítik meg. A tengerszem tündérében a tündérek világa a veszélyesen csillogó, erkölcstelen oldal, míg az isteni alakok (Szűzanya, harangszó) a rend, az igazság képviselői. Így Jókai a természetfelettit arra használja, hogy látványosan, mesésen beszéljen nagyon is emberi kérdésekről.
Szerelem mint megváltó erő A tengerszem tündérében
A tündérlány és a legifjabb legény kapcsolatában a szerelem nem csupán romantikus díszlet, hanem valódi megváltó erő. A tündérlány a szerelem révén tud elszakadni a vízi világtól és annak romlott csillogásától, és földi asszonnyá válik, aki gyermeknek ad életet. Ez a földi szerelem Jókai szerint erősebb minden tündérvarázsnál: olyan „bűbájos tűz”, amely a jó oldalára állítja a természetfeletti lényt is. A mű azt sugallja, hogy a tiszta, önfeláldozó szeretet képes világokat átrendezni – szó szerint lerombolni a kristálypalotát, és helyreállítani az isteni rendet.
