Mondd mért sírsz, mondd mért vádolsz,
Ha a szívemen gázolsz?
Nem kérlek, hogy kímélj meg,
Ez a szerelem mélyebb.
Csak beszélj, beszélj, én hallgatom,
Ne hidd, hogy én könnyen feladom.
Mondd azzal nem számolsz,
Vétlen vagyok és vádolsz.
Hogy két pályán eltérünk,
Ez az amitől félünk.
Most ilyesmivel ezt ne rontsuk el,
Érezni kell tiéd a szívem!
Holdfény hull két szemedre, mint az álom,
S két szemed, mint a hold néha visszanéz, bűvöl és igéz.
Hát értsd meg, hogy nem válunk,
Nem ez amire vágyunk.
A könnyed majd felszárad,
Tova repül a bánat.
Hát felejtsük el,
Nem lesz túl nehéz!
Szeress, szeress,
Ennyi az egész!
Ennyi az egész!
Ennyi az egész!
Szólj hozzá!
