Koncz Zsuzsa a Családi Lapnak adott interjút 2018-ban. Most ebből a beszélgetésből készítettünk egy összeállítást.
Kiadatlan fotókkal, eddig soha nem látott családi képekkel gazdagítva jelent meg nemrégen a Koncz Zsuzsa életét és életművét bemutató könyv. A kordokumentumnak is beillő képeskönyv korszakos lemezek mentén kalandoz egy páratlanul gazdag és színes életműben.
Milyen érzés volt könyv formájában viszontlátni magad?
Nem is annyira könyvnek mondanám, mint fotóalbumnak szövegekkel, rövid mozaikszerű magyarázatokkal kiegészítve. Nem láttam értelmét életrajzi könyvnek, sok hasonló jelent meg hazai és külföldi kollégákról, művészekről, híres emberekről. Mindamellett, hogy magánéleti reflexiók is bekerültek az albumba, elsősorban a pályámról szól, a képek is azt illusztrálják.
Mi alapján válogattátok a lemezekhez, dalokhoz, korszakokhoz fűződő történeteket?
Két szálon futott a válogatás. Gergővel (Zöldi Gergely, a könyv szerzője – a szerk.) hosszú évek során sokat beszélgettünk, életről, szakmáról, pályáról, pályatársakról, szóval szinte mindenről. Ezzel párhuzamosan válogattunk képeket. A szöveg alapján kerültek helyre a fotók, de az is előfordult, hogy a fotókhoz születtek szövegek. Rendhagyó munka volt, előre meghatározott forgatókönyv nélkül dolgoztunk.
A hírnév előtti időkből készült képeken megelevenedik a kislány Koncz Zsuzsa a szülők, a nagymama, a testvérek társaságában, a korcsolyapályán, nyaralások, utcai barangolások közben. Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?
Többnyire jól éreztem magam benne, pedig nem volt zökkenők nélküli. Mindenesetre ezek az akadályok nem sértettek meg. Maradandóan biztosan nem. Nem voltam békétlen, elégedetlen gyerek, csak mert valami hiányzott. Valahogy mindig megtaláltam a helyemet, a közeget, ahol jól érezhettem magam.
