Megható apák napi versek

Ezekkel a költeményekkel igazi örömet tudsz szerezni édesapádnak, biztosan értékelni fogja, ha felolvasod, vagy leírod neki egy képeslapra.

Ünnepeld az apák napját június harmadik vasárnapján!

Drávicz Gyula: Édesapámnak

Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.

Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.

Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.

Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.

Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.

Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.

És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.

Almási Alexandra: Ő az apukám!

Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen…
Mára már kinőttem a babaruhát,
tipegőm is kinyúlt éppen.
De mi maradtunk,
ketten, kéz a kézben.
Mondd, ugye büszke vagy most rám?
Nézz rám, kérlek szépen!
Hadd lássam, ahogy könny csillan a reményben!
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Becézgetett, ölelgetett, puszilgatott régen.
Felnőtt lettem, hát figyelj rám, apa!
Nem vagyok már gyerek s nem is vagyok baba.
Tudom, hogy óva őrzöd minden álmom,
betakargatsz, ha kell, ha fázom.
Ledőltek a rózsaszín palotácskák,
kipukkant a szappanbuborék,
de ne félj, én még maradni szeretnék.
Köszönöm a sok jót,
a törődést,
na meg a biciklit, apa,
csak annyit mondok:
Szeretlek, szeretlek Apa!

Patus Bernadett: Apu

Te neveltél engem,
Te fogtad kezem.
Miattad vagyok, aki vagyok,
s tudd meg, ezért tisztellek és szeretlek nagyon.

Te adtál nekem életet,
s azon belül lehetőségeket.
Tőled tanulhattam meg mindent,
és még szeretnék is, azt hiszem.

Tudom, hogy voltak rossz pillanatok,
mikor egyedül voltál, s zaklatott,
de nem kellett volna félned,
mert akkor mindenki téged védett…

Köszönök mindent neked,
és sajnálom, ha néha rosszat tettem.
Most már nagyon bánom,
hisz tudom, hogy nálad jobb Apa nincs a világon.

Molnár Józsefné: Apának

Apa, Te vagy, ki vigyázol rám,
megvigasztalsz,
ha kell, és odabújsz hozzám.
A szíved
csak értem dobog, mert én
a gyermeked
vagyok, és sok örömöt adok.
Teljes
szívvel, lélekkel harcolsz, ha
kell,
de velem mindig ott leszel.
Te vagy
a családban az összetartó erő,
előkelő,
szívedbe angyali gyöngyöző
szeretet, ami
mindig fontos lesz Teneked.

Kiss Tamás: Apák napjára

Harminc év távlatából már látom,
Milyen nagy feladat előtt állok.
Apának lenni; oly természetes,
De jónak lenni bizony nehézkes.

Köszönöm az első horgászbotom,
Később mennyi apró halat fogott…
Egy életre megszerettetted velem,
Mit egy tóparti hajnal adhat nekem.

Köszönöm az első biciklimet,
Mi a garázs végén várt engemet.
Sosem felejtem a megrótt köröket,
A sírig tartó gyermeki örömet.

Köszönöm az erdei túrákat,
A fákat, virágokat, gombákat.
Életemmé tetted a természetet,
Megőrzi örökké az emlékezet.

Köszönöm, hogy neveltél. Emberré.
Néha biztattál, néha megvertél.
Minden pofonod a szívembe égett,
Én mégis, mindig szerettelek téged.

Felnőtté válva is úgy nézek rád,
Mint követendő példára, Apám.
Már kevés a szó, itt állok előtted,
Hogy megláthasd azt, mi lettem belőled.

És ha büszkén törlöd meg a szemed,
S nem mondod, csak gondolod, hogy szeretsz,
Hidd el, szívemnek nincs szüksége többre…
Szerető fiad hálás lesz… örökre.

Egyszer elfáradnak a szerszámok.
Egyszer majd eljön, amit nem várok.
Megáll a fűnyíró, kihűl a kazán.
Borostyán lepi el házatok falát.

De addig is, míg élünk, s nevetünk,
Amíg van remény, s vígan szeretünk,
Addig akartam elmondani Néked;

Köszönöm szépen a neveltetésed!