Családja, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, József Attila-díjas és Baumgarten-díjas költőtől, a nemzet művészétől pénteken Budapesten, a Fiumei úti sírkert ravatalozójában.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: Juhász Ferenc nemzedékek ihletője, szellemi-lelki tápláléka volt, költészete pedig bizonyíték a magyar nyelv elevenségére, alakíthatóságára és teremtőerejére.
„Magyarország, a magyarok, Európa és a világirodalom Juhász Ferenccel egy olyan lírai költőt veszített el, aki a részt, a magyart benne látta az egészben, az univerzumban, és ezt az univerzumot a lelkében hordozta. Parányi ember, nagy lélek, nagy szellem” – fűzte hozzá a miniszter.
Balog Zoltán gyászbeszédében kiemelte: Juhász Ferenc legnagyobbakhoz méltó kiváltsága az is, hogy ravatalánál a politikáról, életről és irodalomról teljesen különböző módon gondolkodó emberek gyűltek össze.
„Egész életműved a teremtés magyar nyelvű világegyeteme. Létezésed minden mozzanatában érzékelhető a zsenialitás, nemcsak a szavakban, de a töltőtollon és a füzeten. A folyamatos kalligráfián is ott dereng a géniusz ujjlenyomata” – búcsúzott az elhunyttól Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő.
Pomogáts Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész szerint Juhász Ferenc nemzeti irodalmunk legnagyobb alkotó egyénisége, a korszakok felett elhelyezkedő magasabb világnak, az álombeli Magyarországnak a hiteles polgára volt.
