Sztankay István nem felejtünk el, soha.
Az idő múlása mindannyiunkat érint, és az élet egyik megkerülhetetlen valósága, hogy előbb-utóbb mindannyiunk számára eljön az idő, amikor örökre búcsút kell mondanunk. Sztankay István, a magyar színjátszás és filmművészet kiemelkedő alakja, 2014-ben elhunyt, de hagyatéka, amit a művészet világában hagyott maga után, örökké velünk marad.
Ő olyan tehetség volt, akinek alakításai és színészi jelenléte nem csupán szórakoztatott, hanem mélyen megérintett és inspirált.
Ebben a cikkben szeretnénk visszaemlékezni Sztankay István egyik emlékezetes előadására, egy olyan pillanatra, amely a közönség szívét mélyen megérintette, és könnyeket csalt a szemekbe. Sztankay István nemcsak egy színész volt, hanem egy művész, aki képes volt mélyreható érzelmeket kifejezni és átadni a közönségének.
Ebben az emlékezésben megható pillanatok segítségével megidézzük egy olyan előadást, amely örökre emlékezetes marad.
Nyugodjék békében, Sztankay István, és köszönjük azokat a felejthetetlen pillanatokat, amiket a művészetünkbe hoztál.
Sztankay István 1936-ban született Budapesten. Háromszor felvételezett a Színház -és Filmművészeti Egyetemre mire felvették.
1961-ben diplomázott, először Miskolcon dolgozott, majd 1963 és 1974 között a Nemzeti Színház színésze volt. 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.
2012. januárjában a Nemzet Színészévé választották Garas Dezső helyére.
Sztankay István 2014-ben hunyt el, emlékezzünk rá.
