in

Pécsi Ildikó: “Csomó rossz tulajdonságot neveltem belé”

Hirdetés

Kiskutya, nagykutya nem ugat hiába… címmel 2001. augusztus 29.-én anyagot közölt az MTI. Ebből idézünk.

Négylábú kedvenceink sok nevezetes és nyomdafestékre méltó dolgot követnek el, de aránylag kevés kutyának jutott az a dicsőség, hogy okossága, életrevalósága írásos bizonyságát ráhagyja az utókorra. Végtére is csak nagyon kevés négylábú jutott el a világhírig. Mindenképpen kellett az, hogy sokszor szerepeljenek nyilvánosság előtt, filmek készüljenek róluk, mint például Rin Tin Tin-ről, a csodakutyáról, Rex-ről a nyomozó kutyáról, vagy Kántorról, aki egy magyar krimisorozatnak volt a főszereplő kutyusa. Imperiálnak, a 60-as évek legendás magyar telivérének húsz rangos versenyt kellett megnyernie, hogy olyan magaslatokra jusson, amiért az utókor szobrot állított neki.

A “mezei” házi kedvencekről legfeljebb családi vagy baráti társaságokban esik szó. Ezen a kiáltó igazságtalanságon akarunk némileg enyhíteni, amikor négylábú sztorikat adunk közre. Ezek a kiskutyák, nagykutyák nem ugattak hiába.

Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos is mindig tartott kutyát. Közülük a legnagyobb kedvenc Zazi, a fekete-fehér pettyes hölgykutya volt.

– Csomó rossz tulajdonságot neveltem belé – vallja önkritikusan Pécsi Ildikó.

– Beült a fotelbe, belefeküdt az ágyunkba, arról nem is beszélve, hogy olyan falánk volt, mint a gazdája. Egyetlen erénye az erénye volt. Zazi garantáltan szűzi életet élt. Nem volt átlagos kutya. Míg más eb csontot, felvágottat, húsárut evett, addig Zazi csak vegetáriánus ételeken élt. Savanyú káposztát, sárgarépát, gyümölcsöket kedvelte a legjobban.

Szólj hozzá!
Hirdetés
Hirdetés

Halász Judit – Testvérek között

Katona Klári – Vigyél el