Jöjjön Radnóti Miklós: Dicséret verse.
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.
Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét.
Mi a véleményed a Dicséret versről?
Írd meg kommentbe!
The post Radnóti Miklós: Dicséret appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!
