in

Tizenkét Sztevanovity Dusán dalszöveg, amiket érdemes elolvasni

Örökség

Miért sírsz, amikor nem rossz ez a hely
Hidd el van még, aki minket irigyel
Megvan minden, majdnem minden, ami jár
És ha nem is kértük, átvehetjük már

Kaptunk nevet, amely változtatható
És a mesét, amely inkább megható
Házat s eszmét, mely épül s összedől
És a hazát, amely éltet s meggyötör
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk

Áll a korlát és a végleges határ
És az adósság, mely felejtésre vár
És a béke, mely félelemben tart
És a fegyver, melybe rozsda alig mart
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk

S a győzelmeknél, melyek oly szépek, jelen sem voltunk
S az érdemekről, melyek oly szépek, nem sokszor szóltunk
Úgyis a miénk, amit vállalunk

Néhány elsiratott ember igazát
És a hatalmunktól elszáradó fát
S annyi mindent, mi nem változik még
És a kérdést, azt, hogy mitől lenne szép
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk

Te is szólalj meg

Ha már itt vagyunk, ne csak némán nézz
Ne csak figyeld azt, hogyan zajlik az egész
Ne sajnáld önmagad
Használd a szárnyadat
Ha látod azt, milyen mély a lent
Ha érted azt, hogy ez mit jelent
Ne hallgasd el, ami szól ott bent
És ne menj tovább
Mert számítok rád

Hogyha halkul már a régi kesergő
Ha már itt vagyunk, ahol fordul az idő
S a vékony jég alatt mélyre úsznak a nagy halak
S tudjuk a néma itt bölcs marad
S elkopnak sorra a jó szavak
Gyanúsnak hisszük az újakat
Te ne menj tovább
Mert számítok rád

Néha én is tévedek
Mégis próbálgatom
Néha én is vállalom
Hát szólalj meg
Te is próbáld meg
Te is szállj be a szólamoddal
Majd segítek neked
Én segítek neked
Csak ne menj tovább
Mert számítok rád

Folytatjuk az összeállítást

Szólj hozzá!

Lapozz, összeállításunk a következő oldalon folytatódik! 

Hirdetés

Szomszédok-baki: Fura alak tűnt fel a sorozatban

Retró tárgyak: Lutra album