Több mint félszáz év
Ha fáj, ha nem
Ez több mint félszáz év
Egy lépcső, egy emlék, talán az első
És elmúlt félszáz év
Tudom, ilyen már volt, vagy mégsem
Mert páratlan volt – nekem
És volt egy udvar
Egy bringa,
egy Csepel, egy mosoly, egy fotós
És több mint félszáz év
És volt a csapat
A stréber, a dagadt, a bunyós, a colos
És több mint félszáz év
Itt az alkalom rá, hát mérd fel
Azt, hogy mennyit is érsz, ha érsz
S aki néha elkísért, őt se hagyd el
És jött a leltár
Az asszony, a lakás, az ügyvéd, a tanács
Az elmúlt félszáz év – és még néhány
És jött az Úr, az angyal,
a doktor, a bánat, a barát
És több mint félszáz év
Mennyi szívbe került és pénzbe
Míg a lassú gyümölcs beért
Mennyi múltról mond mesét minden íze
Mennyi mély vallomás
Mennyi bölcs búcsúzás
Mennyi halk árulás
Több mint félszáz év
Mennyi hős zendülés
Mennyi csók, mennyi kés
Mennyi szép tévedés ennyi év
Mennyi tér, mennyi fal
Mennyi jó, mennyi jaj
Mennyi űr, mennyi rév
Több mint félszáz év
Mennyi új tartozás
Mennyi színváltozás
Meddig tart, mennyit ér több mint félszáz év
Egy lépcső, magas, mély
Meddig ér, ha elmúlt félszáz év
Az én időmben
Az én időmben sok kohász a jog tudósa volt
Az én időmben sok jogász csak vádakat koholt
Az én időmbe kinn a meccsen durva volt a boksz
Az én időmben divatos volt a bunda és a koksz
Az én időmben minden hanta nyomtatásban állt
Az én időmben minden banda nyugati hangra várt
S csak abból lett a nagy vezír, akit a nép szeret
Az én időmben néhány senki igazán valaki lett
Az én időmben messzi tájról jött a mintakép
A másolat, a jó utánzat sohasem volt elég
Az én időmben mások tudták mitől lesz jó nekem
Az én időm az valahogy nem volt sohasem jó helyen
Az én időmben gondban voltak mind a jó fejek
Már el se hitték, lesz idő az én időm helyett
Most állok itt, mint régi vándor újabb hegytetőn
És bármit nézek, annyit látok, ez is az én időm
