Idén 24 éve, hogy elhunyt Tolnay Klári, kétszeres Kossuth-díjas színésznő. Az 1914. július 17-én született művész örökös tagja volt a Halhatatlanok Társaságának. Az alábbiakban a színésznőre emlékezünk.
Egy alkalommal Vágó István készített interjút a Magyar Televízió számára Tolnay Klárival. Kislánykorában még apácának készült, de aztán egy élmény hatására megváltoztatta az álláspontját. Még mindig gyermek volt, amikor eldöntötte, hogy ő mindenképpen színésznő lesz. Nem sokan vették komolyan, a legtöbben megmosolyogták, amikor ezt elmesélte.
– Amikor először voltam színházban, teljesen elvarázsolt az épület és az, hogy minden aranyozott volt. Aztán elkezdődött az előadás. Nem is annyira a színészek játéka ragadott meg, hanem a körülöttem ülő nézők. Ahogy sírnak, ahogy nevetnek és figyelnek. Előtte apáca akartam lenni, de nem olyan, aki örökösen térdepel a cellájában, hanem inkább missziós vagy tanító. Ez azt mutatja, hogy nekem szükségem volt rá, hogy az emberekkel közösségben legyek. Rájöttem, hogy a színészet is ilyen. Nos, amikor először kimondtam, hogy színésznő szeretnék lenni, kinevettek. Hogy én, aki egy verset sem tudok elmondani. Közölték, hogy csak azért, mert csinos a pofikám, nem kell a színpadról álmodoznom – mesélte Tolnay Klári.
Ma már jól tudjuk, hogy Tolnay nagyon is jól tette, hogy kitartott az elképzelése mellett. Kondor Katalin egyszer azt mondta, hogy Kondor Katalin az utolsó sztár ebben a sztár nélküli színi világban.
Az interjúban szó esett még a művésznő magánéletéről is. A két férje után egyedül élt, de ez egyáltalán nem zavarta. Hangsúlyozta, hogy ugyanúgy él, mint bárki más, és ezen nem is szeretne változtatni. Szereti vezetni a saját háztartását.
– Az ember nem lehet magányos, akinek gondolatai és könyvei vannak. Emlékszem, egyszer hazamentem, és anyámhoz szóltam, Ő pedig megszólalt, „ne zavarj, mert olyan szép gondolataim vannak.” Akkor még nem értettem. Most már értem.
Tolnay Klári a Boldogsággal köszönti Gobbi Hildát
https://www.youtube.com/watch?v=YbUlv1AIgS0
