Végső búcsút vettek Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől péntek délután az Óbudai temetőben.
Az egy hónapja elhunyt volt államfőt a szeretet embereként jellemezték a ravatalnál elhangzott gyászbeszédekben.
„Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint (…) a Názáreti is, és mindenkihez volt jó szavad” – mondta személyes hangú beszédében Mécs Imre, aki Göncz Árpád államfővé választását azzal jellemezte, hogy ő egy „nagyon bölcs és jó paktum” eredményeként lehetett a frissen megalakult Magyar Köztársaság elnöke.
„Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél”, szeretet övezett, de ha kellett, nagyon határozott tudtál lenni – jelentette ki a korábban szabad demokrata, később szocialista képviselő. Hangsúlyozta, Göncz Árpád megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni.
„nem lehetett nem szeretni”
Megemlékezése közben Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki „ember volt, az embereknek az embere”, akit „nem lehetett nem szeretni”, és az emberek óriási többsége szerette is őt; a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve, aki tudott kemény és határozott lenni, aki tudott „gyűlölni a gyűlölettel szemben, a széthúzással szemben”.
Nagy Imre és mártírtársai – Göncz Árpád által is szervezett – 1989-es újratemetésével „megjelent a nemzet, és erősek lettünk”, egy nagy közösséggé váltunk – mondta Mécs Imre, majd arra kérte a gyászoló tömeget, hogy egymás kezét megfogva emlékezzenek az elhunytra.
Benedek Márton, Göncz Árpád legidősebb unokája beszédében egyebek mellett arra emlékezett: nagyapja humora mögött egyenes gerinc, hihetetlen élettapasztalat, sziklaszilárd jellem és a másik ember végtelen tisztelete bújt meg. Szerette az embereket és szerette Magyarországot – mondta.
Kijelentette, Göncz Árpád végig azon dolgozott, hogy Magyarországon is a szabadságon, emberi jogokon és társadalmi igazságosságon alapuló liberális demokrácia honosodjon meg, ami tőlünk nyugatabbra már kialakult. „Feladatunk annyi, hogy álmát megvalósítsuk, hogy szellemi örökségét továbbvigyük” – fűzte hozzá.
Várszegi Asztrik mint „az őszinte szív és a nyílt szellem emberétől” búcsúzott Göncz Árpádtól, „aki szeretni tudott és szeretetre méltó volt”.
„teljes tisztelettel és szeretettel”
A pannonhalmi főapát – akit még Göncz Árpád kért meg a búcsúztatására – úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút „teljes tisztelettel és szeretettel” a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől.
A püspök a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és „mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”.
A főapát Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) mondta, aki jellemzése szerint „Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt”.
A szertartás elején a Ha én rózsa volnék című dal hangzott el Koncz Zsuzsa és Bródy János előadásában, az egybegyűltek ezalatt egy-egy szál rózsát tartottak a magasba.
A Göncz Árpádot gyászoló több ezres tömeg szinte teljesen megtöltötte a temető 16-os parcelláját.
Göncz Árpád sírhelye a volt államfő kérésére Bibó István, Litván György és Vásárhelyi Miklós 1956-os elítéltek mellett fekszik.
A temetés végén a gyászoló tömeg közösen énekelte el a Himnuszt.
Göncz Árpád október 6-án, életének 94. évében, családja körében hunyt el.
– MTI –
