Ha azt mondom P.Mobil, Dinamit, P.Box, kinek ne jutna eszébe a legendás Vikidál Gyula. Napjainkban azonban sokan kötik nevét a színházi szerepeihez. (Atilla fejedelem, Dózsa György, Dobó István, Koppány, Pilátus, Jan Valjean, Mufurc, Valenod úr) Jelenleg is a Madách Színházban próbál délelőttönként. Jöjjön Oláh Yetti és Barabás Kiss Zoltán villáminterjúja.
Milyen a Nyomorultak előadásban, újra jelen lenni?
Ez a mű nagyban befolyásolta életem menetét anno 28 évvel ezelőtt, megnyugtató érzés, hogy most is megtaláltuk azt a szerepet, amely koromnak és hangi adottságaimnak megfelelő. A mostani előadásban egy csodálatos, Jean Valjean életét megváltoztató szerepben a püspök szerepében lépek színpadra. Szokták mondani, hogy 67 évesen Rómeót játszani nem illik, nem szabad és nem is lehet.
Hogy élsz ma, a mindennapokban, ha nem a színházban vagy?
Aki a színházban „ él” megszokja, hogy annak megvan az „évszázadok” óta kialakult ritmusa. Új darab, betanulás, próbák, premierek, előre látható repertoár, ez kellemes elfoglaltság és jó.
Amikor nincs folyamatos próba vagy munka akkor rosszul érzem magam, hiányzik. A nyári időszakban hétvégeken vannak szóló fellépéseim és a Mobilmánia zenekarban is énekelek. Igyekszem eleget tenni a felkéréseknek. Még tavasszal elvállaltam a Vazul vére történelmi rockoperában egy szerepet, amelyben Istvánt alakítom. Sajnos még nem ismert a mű, így csak ritkán tudjuk játszani. Ebben a műben kilenc énekes lép színpadra és mutatja be István utolsó hónapjait és az azt következő időszakot. Azt a kevés előadást is nagyon várom.
Színpad vagy koncert ami legbelül „lüktet” ?
Mindig az, amit éppen csinálok. Minden közönség más és más. A színházi közönség elvárással van irántunk, hiszen ha eljön, tudja mit és kit kap az előadás által. Egy szóló vagy rock-zenekari koncert hiába előre megtervezett, néha teljesen kiszámíthatatlan, nem olyan kötött szabadabb hangulat. Másfajta felkészültséget és odafigyelést kíván.
Mit üzensz a zene.hu olvasóinak?
Azt, hogy szeressenek, tiszteljenek és becsüljenek meg bennünket, mert ő értük, a nézőkért vagyunk.
