Jöjjön Záray Márta – Vámosi János: Nekünk találkozni kellett duettje.
Szállnak a percek,az órák
Tova suhan annyi,de annyi remény
Végül a végzet az élet
Napsugaras éveit hozza elénk
Száguld gyors robogással a sors vonata
S monoton ritmusa ezt súgja felénk:
—
Nekünk találkozni kellett valahol, valahol,
Tudtam, úgyis rám találsz valahol, valahol,
Míg a vén Föld körbejár,
Míg a szív muzsikál, mellettem állsz.
Már elmentünk egymás mellett valahol, valamikor,
De te visszanéztél rám valahol, valamikor,
Mint a márciusi fény,
jött felém a remény, hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk,
Ezeregy éji varázs.
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek teveled, teveled,
Mindent megköszönök én teneked, teneked,
Mint a folyó, meg a part
Összetart, együtt vár fényt és vihart,
Így élünk mi egymás mellett,
Nekünk találkozni kellett.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk
Valahol, valahol, valahol, valamikor.
