Zorán: Az én városom

Hirdetés

Az én városom tudod, két részből áll
Itt élek én, hol együtt él a huszonkét tartomány
Az én városom tudod, két részből áll
És itt is állt, meg ott is állt az időfolyó partján
És ő nem írta soha a nagyvilág sorsát
Hagyta inkább, hogy vezessék útján a keresztek
A csillagok, a hírhedt kicsik és híres nagyok

Az én városom többször túlélte már
Hogy ott hevertek tornyai a házak lábainál
Az én városom mikor ünnepre vár
Felragyognak a díszletek, a bonyolult mesevilág
És néha-néha nem sokat látok a fénytől
Néha-néha van amit értek és vállalom
Hogy érdekel és sok utcában nem tévedek el

Tudod itt laknak a miniszterek
És néhány rendőrt névről ismerek
És itt nőnek a lila iskolák
S ott vonzóan idegen szállodák

Csak vonalra szól a buszjegyed
Vigyázz, átszállni már nem lehet
Én mégsem veszek bérletet

Mert gyalog jobban látszik fenn az ég
És tudni jó, hogy merre meddig kék

Az én városom mikor záporban áll
Sárga autók locsolják a vizet az eső alá
Az én városom tudod, vén színpad már
Hol lezajlott sok nagy siker és szomorú előadás

De múlnak évek, s múlnak a ráncok az arcán
Néha bántom, mert nekem sem mindegy
Hogy merre tart, hogy hol is áll
Mert nem lehetek kívülálló már
Mert sorsa az enyém
Mert ahogyan él
Csak úgy élhetek én

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!