Íme Péter Szabó Szilvia – Az éj után dala
Indulj hát, hol a szél fúj már,
Hol a madár se jár, csak a múlt kiabál.
Aranyad úgyis elnyered, ez jár,
Neked is jár!
Visz az út, koptatja a bút,
Feneketlen kút, megszépül a rút.
Fényed úgyis elnyered, ez jár,
Neked is jár!
Kérj, csak kérj, egy almát az ágra,
Lépj, csak lépj, a szirmod már látja,
Úgyis felkel a napunk az éj után!
Álmomban kinyíltál már láttam,
Lopj még esőt, hadd nőjél bátran,
Úgyis felkel a napunk az éj után!
Felébredsz, hogy döng, zeng, él,
Minden csöpp, csepp, ér,
Az összes ág, por, lomb,
Bármely szem, száj, domb,
Mi körül zsong.
Szellő izgat, egy rétre ringat,
A sok fűszál körbepuszilgat,
Immár gyökeret eresztettél szár,
Mert neked is jár!
Bimbózol, hisz kihajtottál Te,
Ökörnyállal, táncolgattál-e?
Érzed az élet benned is kincset lát.
Kérj, csak kérj, egy almát az ágra,
Lépj, csak lépj, a szirmod már látja,
Úgyis felkel a napunk az éj után!
Tudd meg!
Álmomban kinyíltál már láttam,
Lopj még esőt, hadd nőjél bátran,
Úgyis felkel a napunk az éj után!
Felébredsz, hogy döng, zeng, él,
Minden csöpp, csepp, ér,
Az összes ág, por, lomb,
Bármely szem, száj, domb,
Mi körül zsong.
Kérj, csak kérj, egy almát az ágra,
Lépj, csak lépj, a szirmod már látja,
Úgyis felkel a napunk az éj után!
Álmomban kinyíltál már láttam,
Lopj még esőt, hadd nőjél bátran,
Úgyis felkel a napunk az éj után
