Szerelmes idézet rovatunkban Petőfi Sándor romantikus gondolataiból válogatunk.
***
Szerelemért csupán szerelem kell. /Petőfi Sándor/
***
Nem fájhat úgy a betegek testének,
Ha éles vas jár át sebeiken,
Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének,
Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.
Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére,
Egy cseppet a remény kútjából, oh leány,
Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére
Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán. /Petőfi Sándor/
***
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő… azt adott nekem. /Petőfi Sándor/
***
Im, szerelmem ekkép változik, de
Soha meg nem szûnik, mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelidebb is…
Gyakran csendes a folyó, de mély! /Petőfi Sándor/
***
De hogyha telve volna szívem,
A legdicsőbb emlékek kincsivel,
Kiszórnám azt e pillanatban mind,
S téged hagynálak benne egyedûl. /Petőfi Sándor/
***
A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság. /Petőfi Sándor/
***
Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek. /Petőfi Sándor/
***
De amint van okom,
Nem hordani többé
A titkolt szerelemnek
Életölő fájdalmát:
Szintúgy van okom,
Elfojtani lelkem
Mélységes mélyében e titkot. /Petőfi Sándor/
***
Mint szelíd tavaszi
Eső a rónára,
Ugy hulldogál csókod
Ajkamra, orcámra,
Mindenik cseppjéből
Egy-egy virág terem…
Csókzáporos tavasz!…
Virágos szerelem!… /Petőfi Sándor/
***
Hív voltam én hozzád mindig,
Elejétől utójáig,
Nem volt szivemben ősz, tavasz,
Érted, mint a nyár, égett az. /Petőfi Sándor/
