Jöjjön 12 Hofi Géza-poén, ami mindig megnevettet összeállításunk.
Hofi Géza a Mikroszkóp Színpad tagja volt 1969 és 1982 között, itt kezdte el a politikai kabaré műfaját az Építem a csatornámat című esttel.
1983-tól a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta évről évre megújuló önálló estjeit, amelyeket lemezen is kiadtak, tévékamerák is rögzítettek.
Első „madáchos” estje, a Hofélia 500-as szériát ért meg, az Élelem bérét több, mint 1500-szor adta elő.
Az összeállításunkhoz a poénokat a Corvina Kiadónál Hofi megmondja című gyűjteményes kötetből válogattuk.
***
Mennyit futok százon? Öt métert.
***
Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: „Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg!”
***
Kitűnő orvosok kezébe kerültem, na de rajtam is múlott azért… Amit fölírtak igen-igen nagy gondossággal, azt nem vettem be. De háromszor naponta! Reggel, délben, este. Aztán persze hogy meggyógyul az ember.
***
Tudod, mi a baj? Elrontottuk az első üzletet. A Szvatopluk úrtól, ja, fehér lóért. Azt nem köllött volna. A lóval jobban jártunk volna, hidd el.
***
– Doktor úr, nem tudok menni.
– Hogy jött ide?
– Jönni tudok, menni nem tudok.
***
A jól fésült meg azt mondta – a kapitány –, idézem: az volt a baj, az első két gól hamar jött. Ühüm. Mihez képest, szakember úr? Ugyanis! Amikor a bíró beveszi a szájába, az nem azér’ van, mer’ jó a sípnak. Hanem onnantól az már a mérkőzés, tudod? Hamar jött! És képzeld el, ő a kapitány.
***
A korrupció az, amiből kihagynak.
***
Busszal jöttek… az nem lenne baj, csak ide is értek.
***
Parancsoljon, sör! Ön se vezet? Vagy vezet? Nem baj, rendőröket ismerem. Komolyan! Amelyiken egyenruha van, az az!
***
Ez a szocialista egyenruha. Mindenki maga dönti el, hogy egyen, vagy ruha. Mert egyszerre a kettő…
***
– Ne haragudjon má’, küldje ide az üzletvezetőt!
– Én vagyok az üzletvezető.
– Akkor vigye innen!
***
Mindenki másképp fog adózni. Az újságíróé lesz a híradó, kurváé az odaadó, parti- zánoké a lankadó, egészségügyé a rohadó, vécésnénié a hangadó, és amit a párttagság fizet, az lesz a rezsim.
***
Voltam bátor. Úgy nem féltem még életemben, mint akkor!
