2007 óta hiányzik közülünk Szakácsi Sándor, a Jászai Mari-díjas magyar színész, akinek tehetsége és karizmája örökre bevéste magát a magyar színház- és filmművészet történelemkönyvébe.
Emlékezésül rá idézzük fel pályafutásának legfontosabb állomásait, és méltatjuk a művészi örökségét.
Szakácsi Sándor Budapesten született 1952-ben. A színészet iránti szenvedélye már korán megmutatkozott, tizenévesen a Pinceszínház amatőr társulatában kezdte meg pályafutását. 1974-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán osztályában. Még ugyanabban az évben a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd 1975-től 1987-ig a Vígszínház tagja volt. Itt bontakozott ki igazán tehetsége, és hamarosan a társulat egyik vezető színészévé vált.
1987 és 1989 között a József Attila Színházban játszott, ahol részese volt a Rock Színház megalakulásának is. 1989-től 1992-ig szabadúszó színészként tevékenykedett, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 2000-ig, a Pesti Magyar Színházzá történő átnevezésig játszott. Pályafutása során a prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig terjedő repertoárban alkotott maradandót.
Szakácsi Sándor nemcsak a színpadon, de a televízióban és a filmek világában is kiemelkedő tehetséget mutatott be. Számos tévéfilmben és tévéjátékban szerepelt, de igazi ismertséget a szinkronszínészi munkássága hozott el számára. Jellemezetes orgánuma révén évtizedeken át foglalkoztatták a szakmában, és számtalan ikonikus karakternek adta a hangját.
2007. március 7-én, 54 éves korában, hosszú betegség után hunyt el. Művészi öröksége azonban örökre élni fog a magyar kultúrában. Emléke előtt tisztelettel hajtunk fejet.
