31 éve, 1985. december 30-án hunyt el Márkus László Kossuth-díjas színész, az 1960 utáni évtizedek egyik legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott színművésze.
Márkus László 1934–1945 között tanulmányait különböző intézményekben folytatta. 1945-ben Szegeden Lehotay Árpád magántanítványa lett. 1945. december 21-én Zilahy Lajos A tizenkettedik óra című darabjában lépett először színpadra. 1947–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Lehotay Árpád volt az osztályfőnöke.
1951. november 1-jén a debreceni Csokonai Színház tagja lett. 1957-től haláláig a fővárosi Madách Színház tagja volt. 1975 őszén mutatkoztak először betegsége tünetei (leukémiában szenvedett). 1982-ben megműtötték, ezután látszólag felgyógyult és újra játszott. 1985. december 30-án, a szilveszteri tévéműsor felvétele után, öltözőjében hunyt el.
Sokoldalú művész volt
Sokoldalú, rendkívüli tehetségű művész volt, jellegzetes humorát bohózatokban, vígjátékokban mutatta meg, de mély jellemláttató képessége a drámai szerepekben is utánozhatatlanul érvényesült. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc, William Shakespeare és Molière darabjaiban. Számtalan film- és televíziós szerep, rádiófelvétel őrzi munkáját. Filmen először az Ütközet békében[2] című 1951-es alkotásban tűnt fel, majd olyan klasszikusokkal folytatta, mint a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, a Régi idők focija vagy Az ötödik pecsét Király Lászlója. Utóbbi produkcióban Latinovits Zoltán és Őze Lajos partnereként alkotott maradandót.
1985. december 30-án az újévet köszöntő műsor főpróbáján lett rosszul a Kongresszusi Központban, és röviddel ezután a szíve felmondta a szolgálatot.
Klikk az egyik emlékezetes Márkus alakításért.
