55 éve hunyt el Kodály Zoltán – emlékezzünk összeállításunkkal a háromszoros Kossuth díjas zeneszerzőre.
Kodály dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó prozódia megszületését is.
Számos ismeretterjesztő és tudományos értekezést írt az Ethnographia és a Zenei Szemle című folyóiratok számára. A Kodály-írások új fő témája a zenei nevelés volt; felszólalt a magyar karének ügyében, s felvettette az óvodai zeneoktatás ötletét is.
Az 1920-as években már külföldön is játszották darabjait, de első igazi hazai sikerét a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricus hozta el 1923-ban. Ezt követte a Háry János daljáték (1925-27) és a Székelyfonó. Mintegy ötven művet írt gyerekkarok számára: ezek sorába tartozik többek között a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933), a Felszállott a páva (1938–39).
A harmincas években valóra vált Kodály álma: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar népművészetet világszerte minél többen megismerhessék.
Hírnevét nemcsak műveinek, de zenepedagógusi munkásságának is köszönheti. A zenetanításban máig is világszerte alkalmazzák a Kodály-módszert. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el; számos egyéb kitüntetést, így Kossuth-díjat is kapott. Több egyetemnek volt díszdoktora. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta.
1967. március 6-án, szívroham következtében halt meg Budapesten.
