Jöjjön újra 7 Hofi Géza-poén, ami mindig mosolyt csal az arcunkra összeállításunk.
Hofi Géza a Mikroszkóp Színpad tagja volt 1969 és 1982 között, itt kezdte el a politikai kabaré műfaját az Építem a csatornámat című esttel.
1983-tól a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta évről évre megújuló önálló estjeit, amelyeket lemezen is kiadtak, tévékamerák is rögzítettek.
Első „madáchos” estje, a Hofélia 500-as szériát ért meg, az Élelem bérét több, mint 1500-szor adta elő.
Az összeállításunkhoz a poénokat a Corvina Kiadónál Hofi megmondja című gyűjteményes kötetből válogattuk.
Takarító nénivel találkoztam, jött velem háttal… folyosón éppen ott jöttem… illetve jöttem, hát szóval… vitték alattam a szőnyeget… nagyképű vagyok, jöttem… azt mondja nekem: á, művész úr! Úgy örülök, hogy látom! Sokkal jobban néz ki így, mint élőben!
…
A lényeg az, hogy amikor az ember már egy picikét jobban van, akkor az első fontos teendő az életmód-változtatás. Amikor bevittek, az egyik orvos, hát olyan hatvan kilóval volt nehezebb mint én, olyan, hogy így a lábai összeértek állandóan… szóval ilyen rendes férfias… szóval amikor legurultam a mentőhordágyról, azt mondja: „maga túlsúlyos”. Maga meg szép! Hát nem lehetünk egyformák!
…
Hosszabb kihagyásom is volt, bekerültem a szemészeti klinikára, Szegedre. Az egész hajcihő az injekcióval kezdődik: jön a szuri. Az a legrosszabb, hogy közben nézni kell a tű hegyét!
…
Kitanultam az összes szakmát, kardiológiából már doktoráltam. Most a szemészet volt, és azt hiszem, jövőre az urológia. Mondom, mindent tudok. Összehaverkodtunk az orvosokkal, azt mondja az egyik: Gézukám, figyeld meg, rendbe hozunk, Gézukám! Az összes régi szeretőd visszajön. Új mondjuk egy se…
…
– Á, művész úr, rég láttam!
– Régen én is…
…
Bent vagyunk a kórházban, éppen elfoglaltság van, várunk beöntésre… mer’ az egészségügy az egy húzóágazat… húzod a barna csíkot magad után, tudod?
…
– Doktor úr, nem tudok menni.
– Hogy jött ide?
– Jönni tudok, menni nem tudok.
