Jöjjön újra 7 Hofi Géza-poén, ami mindig mosolyt csal az arcunkra összeállításunk.
Hofi Géza a Mikroszkóp Színpad tagja volt 1969 és 1982 között, itt kezdte el a politikai kabaré műfaját az Építem a csatornámat című esttel.
1983-tól a Madách Színház Kamaraszínházában játszotta évről évre megújuló önálló estjeit, amelyeket lemezen is kiadtak, tévékamerák is rögzítettek.
Első “madáchos” estje, a Hofélia 500-as szériát ért meg, az Élelem bérét több, mint 1500-szor adta elő.
Az összeállításunkhoz a poénokat a Corvina Kiadónál Hofi megmondja című gyűjteményes kötetből válogattuk.
Hirdetésben olvastam: ötvenszemélyes leánykollégium férfi kisegítőt keres. Aranyos, mi? Így elkezdtem számolgatni magamba’, mondom: hát, húszig még vállalná az ember. De ötven lányra mosni, azt már nem…
…
Pubi, ha legközelebb izgalomra vágysz, akkor ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom, babra munka, de hát… a végén legalább nem kell szakítani.
…
Összeomlottam, mert azt mondja a tévé: élvezni csak Maresivel lehet. Kész! A felismerést gondold el, elkótyavetyéltem az életemet. Nem mondom, hát egy pár dolgot kipróbáltam én is… Na de ez a hülye Maresi szóba nem jött!
…
Parancsoljon, sör! Ön se vezet? Vagy vezet? Nem baj, rendőröket ismerem. Komolyan! Amelyiken egyenruha van, az az!
…
Kaptam egy lángost. Péktól. Nem péktől! Péktól! Váll-lapéktól. Gondold el, be volt csomagolva. Gumibotba.
…
Bemondta a tévéhíradó, hogy a rendőrség 125 éves. Hát én többnek néztem valahogy… hát nem? Szegénykém már nem tud senkit se elfogni… ha valami balhé van, örökösen csak pingvineznek.
…
Van a Költészet című műsor, jön a szereplő, beáll, kezd szenvedni… csak az a kultúra, ha merev, komoly arccal mondják, csak az. Így, mosolyogva? Á, így mereven. Ha érti, ha nem, nem látszik.
