Megható sorokkal búcsúzik Koncz Zsuzsa Kóbor Jánostól.
“Tudtuk, hogy nagy a baj, de az ember szeretne hinni a csodában…
Csodák meg nem nagyon vannak…
…és a szavak is hiányoznak ilyenkor.
Együtt kezdtük a pályát a Műegyetem Szentháromság téri hajdani koleszának a színpadán. Te csodált egyetemista voltál, én kis gimis.
A zongoránál Benkő Laci,a dobnál Laux Józsi.
Végtelen szomorúság nekem és mindnyájunknak, hogy te is elmentél, hogy az Omega immár az égi mezőkön koncertezhet csak.
Mecky, drága, jó utat! Hiányozni fogsz.
*** *** ***
Az égben lebegők csarnoka
A múltat megtalálni
Mondják, nem lehet
Mit szólnál, ha
Megmutatnám azt a helyet
Minden, miről azt hiszed
Rég elveszett
Minden, ami elszállt
Ott lebeg
Itt a dal, ami véget ért
A pénz, mely elgurult
A délután, ami elszállt
Itt van a múlt
Két kezét újra nyújtja
Nézd, kedvesed
Megfordulsz, régi arcod
Rád nevet
Kéklő messzi tájon
Áll egymaga
Úgy hívják:
Az égben lebegők csarnoka
Ha kéklő messzi tájat látsz,
Képzeld el oda” – közölte az énekesnő a hivatalos oldalán
