Ágh István: Zsúfolt vonatok
Rengnek emberek, csomagok,
cigarettafüst, törött árnyak.
Zsúfoltak a vonatok,
hordják egész hazámat.
Lepereg lábunkról a sár,
olajos padlón szikkad keményre
erdő, mező – sokféle táj
összehordott törmeléke.
Meglódult életek
ülnek ketrecbe zárva,
gyökeret ver a sárga füst
arcukba, terheik halmazába.
Kártyáznak – ujjaik közé
szívet, zöld gallyat szednek sietősen,
tekintetük mint vadorzó madár
megáll a levegőben.
Mintha az elhagyott szülők,
asszonyok fognák láthatatlan
a szőlőfürtöt, az új diót,
a friss inget minden csomagban.
És távolodik a vonat;
ezek az eleven pántok
9
lepattannak, más kapcsokat
vernek a messzi városok, világok.
Kirohannak a sürgönyoszlopok,
gyepes udvarú falvak a szemükből.
A mozdony torkán tűz lobog,
zászlót bont föléjük füstből.
Micsoda villámütés
csattan a sötét tavon!
füstbe, lángba csavarva
száguld e sokadalom.
The post Ágh István: Zsúfolt vonatok appeared first on Meglepetesvers.hu.
