Aki szerint az operett a legszemtelenebb műfaj – Béres Attila a Kult50-ben.
Mindig azt mondták Béres Attilának, túl prózásan közelít a zenei műfajhoz. Prózánál meg azt, hogy túl zeneien gondolkodik. Pedig őt elsősorban a történet érdekli. A zenés műfajnál az, mit mond a zene. A muzsika pedig néhol segít neki, máskor meg csak ellenkezik…
Béres Attila színészként kezdte a pályáját, utána rendező, később főrendező lett, majd – immár másodjára is – a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Aki nem mellékesen, az operett műfaj szerelmese.
A Budapesti Operettszínházban komoly gyakorlatra tett szert a nagy létszámú szereplőgárdák mozgatásában, a látványos, zenés produkciók világának megvalósításában. Mint mondja, megtanult hatvan embert behozni a színpadra, vagy kivinni őket onnan. És rendszerint megpróbálta mindenkinek egyenként is elmondani, miért jön be, honnan jött, mit gondol. Mert a gondolatnak súlya, jelenléte van.
Ugyan Alain Delont szerette volna, de minden bizonnyal azzal is megelégedett, hogy Gérard Depardieu-nek végszavazott egy szállodában. Majd a francia sztár – Napóleon szerepében – ott is állt a Szegedi Szabadtéri Színpad deszkáin 1994 augusztusában, a Béres Attila rendezte, nagy sikerű Háry Jánosban. S korántsem ez a produkció a rendező alkotói pályájának csúcsa.
Béres Attila Romániában nőtt fel, 1990-ig egyáltalán nem is látott zenés színházi előadást. Színművészetis hallgatóként már Budapesten volt alkalma találkozni operettel, de ekkor még nem tett rá komolyabb hatást. Aztán megnézte Kaposváron a legendás, Mohácsi János rendezte Csárdáskirálynőt, és az végérvényesen megváltoztatta a műfajról való gondolkodását. Úgy gondolja, hihetetlen sok lehetőség van az operettben, ami bármire alkalmas, sőt, ez a legszemtelenebb műfaj. – írja fidelio.hu
