Jöjjön Babits Mihály 10 legszebb verse.
Mutatjuk a nagyszerű költeményeket.
Babits Mihály: Keserédes
Tiszta édesség volt a lelked
az enyém tiszta keserűség.
Óh, hogy öntöttem, hogy keverted,
s egy erős Isten fújta tűzét
– vak kovács – a bolond kohónak,
mely ízek ötvényét koholta.
Ki mondja meg ma már, mi volt a
tied, s mi volt enyém? A szónak
mily kémiája? Vert eleggyé
összehulltunk, balga tömecspár.
Keserű-eggyé, édes, eggyé,
ezer-eggyé! Ki mondja meg már?
Mert semmi azt nem tudja tenni
sem szépidőnkben, sem telünkben
hogy ezután ne fogna lenni
halálig minden keserünkben
valami különösen édes,
csúf bajainkban gyönyörű íz;
sem hogy ne lenne minden édes
nekünk egyszerre keserű is.
Így járunk, keserédes ikrek,
egyedül is örökre duplák.
Szemeink elvarázsolt tükrök,
füleink a visszhangot zúgják.
Egymást foganjuk s szüljük egyre
lelkünk ízét keverve tarkán.
Míg majd a végő Lakomában
elolvadunk az Isten ajkán.
Cigánydal
Babits Mihály: Cigánydal
Zörg az ág és zug a szél
cigányasszony utra kél
feje piros keszkenős
zsír haján a rosz kenőcs
lepedőbe köti bugyrát
ugy viszi a pereputtyát
csipőn kötve csücske kettő
nyakán lóg a másik kettő.
Háti jószág, pereputty:
pici rajkó, jól aludj!
Mezők jönnek, erdőségek
jó vidékek, rossz vidékek
szép hazák,
zöld hazák:
jár a szél és zörg az ág.
Bús szederfa álldogál
pici rajkó sirdogál
bús szederfa naptól szárad,
cigányasszony ina fárad
fára köti lepedőjét
ugy ringatja csecsemőjét.
Bölcsőt tartja: bölcs a fa;
Szedrét adja: jó a fa.
Ad tüzet is száraz ág:
mindenütt csak hajt az ág
hogyha tűz van: a tűz ég is
kerül hozzá kis fazék is
kis fazék
nagy fazék
mindenütt csak jó az ég.
Ágra köti lepedőjét
ugy ringatja csecsemőjét:
“Ági jószág, pereputty
pici rajkó, jól aludj.
Mezők jönnek, erdőségek
jó vidékek, rossz vidékek:
teneked mind jó vidék;
mindenütt csak kék az ég.
Ne felejtsd hogy ágrul lettél
szederfa alatt születtél
s mint a röpke mag az ágrul
ugy leszakadsz majd anyádrul
se apád
se anyád
se országod, se tanyád.
Mesél neki rémeket,
dalol neki éneket:
“Ági jószág, pici lélek
milyen jó neked az élet:
hogyha jön a csunya szél,
pici rajkó picit fél
ad tüzet a száraz ág:
kivárod a tavaszát.
Hogyha ég a nap sugára
a gazdának nagy a kára;
neked semmi, kis bolond:
mindenütt csak hűs a lomb.
Cse’bogár,
Cse’bogár,
a gazdának csupa kár.
“Mezők jönnek, erdőségek,
jó vidékek, rossz vidékek
teneked mind jó vidék:
mindenütt csak kék az ég.
Erdőn hogyha zsidót látsz,
meg se nézed, neki látsz.
Mezőn hogyha lányra lelsz,
meg se kérded, úgy ölelsz.
Nem hiába ágrul lettél
szederfa alatt születtél
S mint a röpke mag az ágrul,
ugy szakadsz le majd anyádrul
se apád,
se anyád,
se országod, se tanyád.
Magamról
