Jöjjön Balázs Fecó: Ahogy nézett előadása.
Nyár..
lassú délután, ismerős kisváros színpadán,
a próba éppen véget ért,
hirtelen megérintett egy kép,
állt, a színpad oldalán,
nem volt, csak 7 éves talán,
a hangol elbűvölték, ragyogott ,
mintha más bolygón lennénk.
Hívtam , volt még 1 óránk,
gyere kis herceg, most tiéd a zongorám.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el,
ahogy közel van , mégis távolról figyel,
meg sem szólalt nem is érdekelt miért,
ahogy nézett annyi mindent elmesélt.
Később szólt, hogy mennie kell,
este majd a mamáját küldi el,
és láttam egy hátsó sorban ült,
olyan szép volt, olyan ismerősnek tűnt.
Ahogy nézett soha nem felejtem el,
ahogy távol van, mégis közelről figyel,
meg sem szólalt nem is érdekelt miért,
ahogy nézett annyi mindent elmesélt.
Ahogy nézett soha nem felejtem el,
ahogy távol van, mégis közelről figyel,
meg sem szólalt nem is érdekelt miért,
ahogy nézett annyi mindent elmesélt.
