Jöjjön Balázs Fecó – Szökj el! előadása.
Mindig hű akartam lenni ─ sosem voltam,
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam,
Máskor nyugtalan bolond,
S örök kérdôjel volt, hogy csináljam jól.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság
A holnap szöveg nélküli dal,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el! Szökj el! Ha itt már nincs hely!
Menj el! Szökj el! Śj bort nyiss fel!
Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad
Két fal között, keskeny hídon áll a vár
De neked mi dolgod ezzel, magad vagy vágtató folyón,
S valahol téged is vár az óceán.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehova, senkihez nem köt megszokás,
És ha megsebeznek, becsapnak,
Vagy nem figyelnek rád,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,
Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt,
És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová!
4. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idô, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.
Soha ne kérdezd, hova tartozol,
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Mi él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán!
