in

Bella István: Falevélen talált sanzon

Jöjjön Bella István: Falevélen talált sanzon verse.

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,
nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom “vagyok”,
– bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,
elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék… Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

The post Bella István: Falevélen talált sanzon appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!
Hirdetés

Szilágyi Domokos: Hajnali kakasszó

“Attila, a hun király” – kiállítás a Margitszigeti Színház szervezésében