Bilicsi Tivadar 1981. július 11-én, Balatonon, családja körében aludt el csendesen, örökre.
Hozzákezdett megírni első könyvét “Hol vagytok, ti régi játszótársak?” címmel. Nagyon sok munkát jelentett a régi nagy színészek archív anyagának feldolgozása, de egyben nagy örömöt is és rendkívül jó elfoglaltságot. Sajnos, a sors úgy hozta, hogy a könyv megjelenését nem élte meg, de azt, hogy kiadja a Gondolat Könyvkiadó, már tudta. A második könyvének a címe az lett volna “Mulatattam, de magam is jól mulattam” – ezt azonban már nem volt ideje befejezni.
Kiegyensúlyozott, szép időszak volt, csak a betegsége okozott egyre több gondot, a tüdőtágulat – ahogy Ő tudta. Valójában a gyilkos kór, a tüdőrák falósejtjei gyengítették egyre jobban szervezetét.
Kisebb szerepeket azért még el tudott játszani, mint “A 22-es csapdájá”-ban az öregembert és végül a “Sanda bohóc”-ban Sajt Hugót. 1981-ben, április 27-én volt az utolsó előadása. Azon az estén még játszott… – írja a szineszkonyvtar.hu
Szomorú szívvel tudatjuk
Egészségi állapota hétről hétre romlott. Orvosai szerint nem volt lehetőség a műtétre. Lefogyott és egyre nehezebben lélegzett. Elment belőle az élet.
1981. július 11-én, Balatonon, családja körében aludt el csendesen, örökre.
Ahogy legjobb barátja és kollegája mondta:
“Olyan elegánsan halt meg, ahogy élt. Nem kellett előadást lemondani miatta, nem okozott gondot színházának, a nyári szünetben hagyta itt az árnyékvilágot.”
Nagyon szép, méltató nekrológok jelentek meg az újságokban. A temetésén ott volt mindenki, aki tisztelte, szerette Bilicsi Tivadart
.
Gyurkovics Tibor így búcsúzott tőle:
“A halál kíméletlen, hihetetlen tények elé állít bennünket. Hihetetlenül ideállít minket Bilicsi Tivadar koporsója elé. Lehetetlen, hogy összetörte kedves hangját, megszakította zseniális színészi mozdulatainak finom fonalát. Nem hisszük el. Hiszen tegnap még itt ült, belemosolygott az arcunkba és mindentudó, huncut bölcsséggel tudtunkra adta: érdemes élni, érdemes játszani, érdemes, érdemes…
…Bill, az öreg Bill, a zseniális Bill, az ember, a színész, az apa, a nagyapa, itthagyott minket. Bilicsi családteremtő színész volt. Nem sztár volt – rokon. Művészetének is ez volt a titka: családot varázsolt maga köré. Határtalan csodára volt képes ez a színész, ez az ember.
… Minden halál lesújt. Az övé fölemel. Megvallom, nem rendített meg a halála, személyes elmúlása. Miért? Mert nem múlt el. Bennem él, milliókban él, segít, lebeg, mosolyog, beszél – ez az Ő halhatatlansága.”
Így néz ki Bilicsi Tivadar síremléke
