Böjte Csaba ismét elindította a "szerelmes" kezdeményezést

Böjte Csaba ismét elindította a Szerelem Tanösvényt

A párválasztás előtt álló fiatalokhoz és a házaspárokhoz is szól

A ferences rendi szerzetes több állomáson keresztül mutatja be a közösségi oldalán, magyar idő szerint minden nap 11.00-tól, mennyire fontos a mai világban a megfelelő párválasztás. Szeretné, ha a felnövekvő generációk gyermekeiket felelősen vállaló, stabil családokat alapítanának, olyanokat, melyeknek nincs szüksége gyermekvédelmi menhelyekre, sebeket foltozgató szakemberekre, álmatlan éjszakákon telesírt papírzsebkendőre.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója sok fiatalt nevel a mai napig is, adott össze, és úgy véli, hogy a szerelem egy hegyeket mozgató, valóságos erő, melyről a fizikusok keveset tudnak, de az általuk felsorolt energiák mellett nem csak létezik, hanem képes az embert az ő létének egy gazdagabb, magasabb szintjére emelni! A Szerelem Tanösvény keretein belül a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit megfogalmazó költő, Petőfi Sándor és az ő érzéseit viszonzó felesége, Szendrei Júlia kapcsolatát helyezi előtérbe Csaba Testvér.

– A szerelem olyan ajtókat tár fel a fiatalokban, olyan forrásokat fakaszt, melyről legtöbben nem is tudták, hogy ott szunnyadt a testükben! Ez az erő, mint az áradó folyó jön, és a pattanásos legénykét átalakítja. A lány enged az ostromnak, és saját várának ajtaja kulcsát átadja, ezzel feladja szabadságát, s eddigi önmagát meghazudtolva nem csak elkezd robotolni a konyhában, főz, mos, vasal, hanem még örömét is leli, hogy szerelmét szolgálhatja! A szerelem egy hatalmas erő, mely a fiúból férfit farag, és ő félrelök mindent, fejszét ragadva kidönti a szálfát, sziklát hasít, lehozza az égről a csillagot, kőből, gerendából verejtékben úszva fészket rak, otthont teremt szeretett családjának! A szerelem tüzében égő lányból, családjáért küzdő anyaoroszlán lesz, virrasztva önmagából táplálja gyermekét, átalakul férjével Isten képére és hasonlatosságára, és felnőnek oda, hogy együtt, a mennyei lakomán Istennel egy asztalhoz üljenek!

A szerelem nem a józan ész gyermeke, nem is egy szelíd háziállat, mely békésen tűri, hogy simogasd, hanem egy nemes vad, Isten ősi teremtménye, mely ha csak játszol vele, beléd mar, a vesztedet okozza, de ha mindenedet neki adod, és hagyod, hogy vezessen, akkor az őt nektek ajándékozó Istenhez vezet, az égbe ragad, üdvösségetek ajtaját szélesre tárja! A szerelemnek önálló élete van, akár egy hatalmas fa, melynek gyökere belétek kapaszkodik, s gyümölcstől roskadó, örök életet hordozó ágai az égbe nyúlnak. Kidöntheted, de kopárságod terméketlen pusztává tesz. A szerelem Isten drága ajándéka, titok, van, amikor a Teremtő bőven osztja, máskor szemmel láthatóan elapad a forrása! Mint minden kegyelem, a szerelem is kérhető az Istentől, imádkozhatsz érte, nászruhát öltve mehetsz templomba, diszkóba, sőt a legkisebb királyfi példájára útra is kelhetsz, mert a lányokat és a várakat ostrommal veszik be, de tudnod kell, hogy az oltár előtt kedvesed ajkáról felhangzó IGEN mindig, de mindig Isten drága ajándéka! – mondta Csaba Testvér, majd folytatta:

– Hol itt a csoda?! Annyi millió ember él a Földön, és mind akar valamit tőled, és akkor te találsz egy valakit, egyetlen létezőt, aki mosolyogva mindenét neked akarja adni, örökre, visszavonhatatlanul! Na látod, ilyenkor mondja az eskető papotok bennetek gyönyörködve: “Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” A szerelem fénye bennetek ragyog, de a láng az égben lobbant fel! Te nem birtoklója, hanem őrzője vagy a világodat beragyogó, otthonodat gyermekzsivajjal megtöltő ragyogásnak, melyet egyszerűen az emberek szerelemnek neveznek!

Böjte Csaba a zarándokúton állomásról állomásra halad, célja önmagunk megismerésén túl, a szerelem veszélyes zsákutcáinak számbavétele, de leginkább az, hogy jobban megismerhessük azt, akit Teremtőnk nekünk szánt. Miután tisztában vagyunk magunkkal, és megismertük azt, aki e földön mindenkinél fontosabb számunkra, fel kell nőnünk egy életre szóló döntés meghozatalára, a leánykérés, a jegyesség csodálatos ragyogásában beérő házasság életre szóló “IGEN” -jére, melynek gyönyörű gyümölcse a nászúton fogant gyermek! Petőfi nemcsak hosszanjárta előttünk ezt az utat, de lángoló szíve szerelméből ezen az úton csodálatos versek is születtek, mert a szerelem és a poézis egy fészekaljban jön világra!

– „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (1Móz 1,26) Hiszem, hogy minden Istentől kapott feladatot jól meg lehet oldani, és azt is hiszem, hogy az, ki a feladatot adta, az a megoldásban is mellettünk áll, és segít! Gyertek, Isten áldását kérve induljunk el a boldog életre vezető Szerelem Tanösvényen, hogy ki-ki a kedvese kezét fogva, megszülető gyermekek társaságában sikeresen, örömmel a mennyek országába jusson!