Ma ünnepli 67. születésnapját Mikó István színművész. Mici mackó magyar hangja 1950 október 22-én látta meg a napvilágot Budapesten. Munkássága révén elnyerte a Jászai Mari-díjat.
Mikó István összesen ötször felvételizett a főiskolára, mire bejutott.
– Soha nem változtattam a felvételi anyagomon. Egyrészt bíztam magamban, másrészt a költőkben, akiket választottam. Azok nem lehetnek rosszak. Ha valaki rossz lehet, az vagy én, valami miatt, de én bíztam magamban, hogy ez nem lehetséges. Vagy a felvételiztető bizottság nem érti az én elképzeléseimet. Úgy kerültem be a fősikolára, hogy Kazimir Károly lent volt a Kaláka kubban, és amikor felvételiztem – éppen tegeződtünk – azt kérdezte: Mi van, te mit csinálsz itt? Mondom: Jöttem fölvételizni. Erre ő: Mivan, még nem vettünk föl?! Ő nyitott osztályt, ismerte a habitusomat. Aztán amikor lediplomáztam, akkor azt mondta: Apuskám, maga most felejtse el, hogy maga muzsikus! Onnantól kezdve vagy 5-6 évig csak olyan szerepet kaptam, amiben muzsikálni kellett, fütyülni kellett. Emlékszem, a Bánk bánban az 1. udvarnik, ami nem nagy szerep, az is olyan volt, hogy egy baromi nagy csőharangot cipeltem és egy kalapáccsal rávágtam minden bejelentés előtt. Ez volt a muzsikaszó – mesélte a színész a Hír Tv egyik műsorában.
Kazimir Károly inspirálóan hatott a diákokra, sok mindent tudott. Progresszív színházat csinált, de ez utólag derült ki. A munkához mindig nagyon jókor, jót szólt hozzá, elirányította az embert a helyes irányba.
– Én lelkes voltam. Ez volt amire vágytam, olyan, hogy rosta vizsga, nem létezett számomra. Hegedűs Géza órái csodálatosak voltak. Géza bácsi visegrádi kertjében vizsgáztunk. Nádasdy Kálmán a szívemnek kedves muzsikát, operát, színházat egyszerre világította meg a számunkra. Hihetetlen élvezetes órái voltak.
