BSW – Mióta elhagytál
Ma kicsit meghalok, de kelek holnap
Eltelt ezer hónap
Felriadok, még mindig álmodok rólad Álmodok rólad…
És rád gondolok, nem tudom hol vagy
Nem hallok már rólad
Nem haragszom Rád már, én remélem jól vagy
Remélem jól vagy… És azt mutatom, hogy minden oké-oké
De mikor éjszaka senki se lát Utamon a múlt követ
És én csak menekülök egyedül a városon át
És tudom nem szabadulok meg tőlünk: Túl sok a szép emlék
Egy kicsit nézlek még És megöl ez az ébrenlét…
Mióta elhagytál nem vagyok álmos, csak járom az éjszakát
Mióta nem vagy már üres a város, gondolok néha Rád
Hazudok, hogy minden rendben, pedig megfagyott minden bennem
És nem bírom a súlyát, pupillam túl tág
Amin bejön a sok emlékkép, nem rég még
Úgy volt minden, mint egy filmben, ó és ez ketté tép
Amin bejön a sok emlékkép, nem rég még
Úgy volt minden, mint egy filmben, ó és ez ketté tép…
Mindig felriadok éjjel, mindig álmodok rólunk
Ahogy együtt vagyunk, veszekedünk, lever a víz
És arra ébredek fel, hogy tiszta vizes az ágyam
Megint egyedül maradtam – meddig lesz ez még így?
De senki! Senki nem jött úgy, mint Te
Senkit nem szerettem így, senki nem fogott így meg
És talán soha nem is fogok és én ezt is elfogadom
Csak már nem akarom ezt, mert én nem bírom ezt
Azt hittem, hogy már jól vagyok
Kérdezem, hol vagyok, hol vagyok, hol vagyok…
Mert csak visz ez a Bentley, ha nem figyelek pont
Amikor haza vele megyek, odakanyarodok
Kívülről nézem a házat, baszki, miért vagyok itt?!
Hát én már nem is itt lakom – én már elköltöztem rég!
Úgy tűnik, nem fogtam fel, talán itt ragadtál benn
És ide hoz el az éj, hiába telt ezer év…
