Tűzben született régi-új dalok címmel 1999-10-05-én jelent meg interjú Cserháti Zsuzsával a Népszava lapban. Mutatjuk Drelyó Ágnes írását.
Cserháti Zsuzsa ifjúkorának slágereivel lép ismét a közönség elé
A félhomályban, a szorosan egymás mellett sorakozó, kerek kis asztalok szinte lélegzetvételhez sem engedik az alig néhány embernek helyet adó pódiumot. A piros lámpaernyőkön kívül semmi sem világít. Majd hirtelen rivaldafény gyűl, s a közönség soraiból felhangzó „Itt a királynő!” kiáltások közepette a színpadra lép, s hangjával betölti az egész teret… Aztán a nagy visszatérés, a többezres, felajzott tömeg. S bár a külső valahogy más, a hang azonban most is megmásíthatatlanul, összetéveszthetetlenül az övé, és még mindig betölti az egész teret…
– Három éve valódi izzással tűnt fel újra. Nagylemez s megannyi koncert jelezte: újra itt van közöttünk, láthatóan és hallhatóan. Azonban másfél éve nem jelent meg önálló albuma.
– E kívülről esetleg csendesnek tűnő időszakban is dolgoztam, vendégként jelen voltam több hanghordozó elkészítésénél és piacra került egy válogatás- lemez is a régi nótáimból.
– Mit gondol, nem csalódták azok, akik az első szólóalbum megjelenésekor a régi, dallamos táncdalokat. éneklő Cserháti Zsuzsa után egy dzsesszhangvételű muzsikával és a már kiforrott dzsesszénékesriővel találkoztak?
– Visszatérésem első kézzelfogható jele a Hamu és gyémánt című album volt. Ezen igényes popzene kapott helyet. Bevallom, nem számítottunk ekkora sikerre. De ha már a fekete zenéről beszélünk, nem tártom magam dzsesszénekesnek, inkább a funky áll hozzám közel. A koncertjeimen azonban minden korosztály képviselteti magát, így a műsor elején a régi nótáim is felhangzanak. Meglep, hogy a mai fiatalok is igénylik, sőt velem együtt éneklik ezeket a dalokat.
– Hogyan fogadta a közönség a visszatérését azon a bizonyos kisstadionbeli koncerten?
– Az első fellépés, igazi mély vízbe dobás volt. Charlie vendégeként tizennégy év után léptem újra színpadra, ráadásul 16 ezer néző előtt: bizony, embert próbáló pillanatokat éltem át amig a mikrofonhoz értem. A közönség azonnali szeretetteljes fogadtatása azonban átsegített a kezdeti nehézségeken, és erőt adott a folytatáshoz is. Hiszen később, a lemezkészítés kapcsán a stúdióban is újnak tűnt minden, az emberek kicserélődtek, a szakma tele volt új, fiatal arcokkal. Féltem az elvárásoktól és a kihívásoktól.
– Az új lemeze, az Adj még a tűzből a 60-as, 70-es évek muzsikáját vonultatja fel. Honnan az ötlet, hogy ismét térjen vissza a gyökerekhez?
– Az új kiadóm, a BMG vetette fel. Úgy gondolták, ez a zenei világ pontosan nekem való. Az élet pikantériája, hogy amikor 18-20 éves voltam, állandóan a Luxemburg rádiót hallgattam kedvenceim, Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor, Jennifer Holliday miatt. S lám, most az ő nótáikból készült el az album.
– S ez a hangizás is, amellyel szemben é z akkori hivátalos ízléjs teljesen elzárkózott.
– Ma már nevetséges, de akkoriban tényleg néhány ember döntötte, m ilyen is a közízlés. Néhány kisebb klub kivételével itthon nem lehetett ezzel a zenével élőben találkozni. Aki pedig nem állt be a sorba, az ugye…
– Énekelhetett az éjszakában, s hosszú,éveket tölthetett azzal, hogy várja ennek a furcsa időszaknak a végét. Hogyan élte meg ezeket a könnyűnek egyáltalán nem mondható éveket?
– Az éjszakázást könnyen meg tudja szokni az ember, kiváltképp, ha szereti azt, amit csinál. Csak van különbség aközött, hogyha az ember „hobbi- bői” énekel vagy ha kényszerből, a megélhetés miatt. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak szenvedés volt számomra ez az időszak. Az éjszaka különös miliővel bír, S bár nálunk kicsit lenézték, ha valaki ezeken a helyeken dolgozott, én mégsem szégyelltem soha. Azt a kedvességet és odaadást pedig, am ellyel a közönség fogadott, nehezen tudnám szavakba önteni.
– A most megjelenő lemez, ,az Adj még a tűzből dalai új hangszerélést kaptak és magyar szöveggel hangzanak fel, pedig korábban angolul énekelte őket. Nem volt furcsa anya- nyelvré váltani?
– De, bevallom, féltem, mert az említett nóták egész másként hangzanak a két nyelven. Ám a fordítók kiváló munkát végeztek, s így a magyar szöveg könnyen énekelhetővé vált, a dal pedig hangról hangra ugyanolyan maradt, mint az eredeti. S elvégre magyar énekesnő vagyok, nem árt hát, ha magyarul is énekelek!
Klikk és nézd meg hogyan jelent meg a cíkk a lapban.
